Zárszámadás, 1925-1926

Jelentés az 1925-1926. évi zárszámadásról

INDOKOLÁSOK. 71 és rászorult tiszteletdijasok is megfelelő jutalomban és segélyben részesittessenek. 156. Bár hiteleltérés nem állott elő, az 1897 : XX. t.-c. 33. §-ában foglalt rendelkezésekhez képest bejelentést igényel, hogy a költségvetésileg rendszeresitett állásokkal szemben a kezelési szakon két kezelői állással több töltetett be azáltal, hogy egy dijnok és egy havidijas már 1926. évi junius hó 17.-vel kezelővé neveztetett ki, habár ezen állások csak a következő költségvetési évben vétettek fel. A kezelői kinevezések a kinevezettek hosszú és érdemes szolgálatára való tekintettel annál kevésbbé voltak elodázhatok, mivel a „Személyi járandóságok" rovat összhitelénél megtakarítás mutatkozott. 157. (Tk.) Az intézeti elhelyezést igénylő hadiárvák létszáma az előirányzatban megállapított létszámot mintegy 200 fővel meghaladta. A hadiárváknak intézeti elhelyezésére való rászorultsága megállapítást nyervén, az intézeti elhelyezésre, intézeti nevelésre rászoruló hadiárva növendékek gondozását vállalni kellett, mihez képest a szükséglet is növekedett. Az 1.064,749.226 K túlkiadás fedezésére a minisztertanács az 1926 : XV. t.-c. 10. §-ában nyert felhatalmazás alapján 30,000.000 K erejéig hitelátruházásképen a „Gyermekvédelem" cim átmeneti kiadásainak 1. rovatán elért megtakarítást, a további 1.034,749.226 K erejéig pedig a IV. „Állami adósságok" fejezet 5. cimének 2. és 3. rovatán elért 1.070,000.000 K megtakarítást jelölte ki. 158. (Tk.) A többszükséglet a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásának az 1925. évi 7.197/M. E. számú rendelettel 1926. évi január hó 1.-től történt felemeléséből származik. Külön bejelentést igényel, hogy ezen a rovaton egy özvegy részére elhunyt hadirokkant tiszt fia után a 360.000 K temetési segély helyett 9,000.000 K folyósittatott. Ennek oka az, hogy az emiitett özvegy, aki azelőtt jó viszonyok között élt, fiát — akinek rokkantsága csak 50%-ban volt megállapítva s aki a háborúban szerzett betegsége következményeképen váratlanul elhunyt — az 50%-os rokkantdij háromszoros összegéből eltemettetni képtelen lett volna. A miniszter az elhunytat annak tekintetbe vételével, hogy a háborús katonai szolgálatban szerzett tüdőbajban halt meg : felülvizsgálati joga alapján még az elhalálozás havában utólag 100 százalékos hadirokkantnak minősítette és ezen az alapon az elhalálozás hónapjában, vagyis 1925. évi december hóban érvényben volt 1925. évi 4.300/M. E. számú rendelet értelmében 3,000.000 K temetési segélyt tartott megállapíthatónak. Ennek az összegnek 9,000.000 K-ra való felemelését a temetési költségek nagyságán felül még azért is méltányosnak tartotta a miniszter, mert az elhalálozást követő néhány nap múlva, vagyis 1926. évi január hó 1.-től a szóbanforgó illetmény már ennek az összegnek felelt meg. 159. (Tk.) Az Országos Stefánia szövetség által vidéken felállított