Zárszámadás, 1925-1926

Jelentés az 1925-1926. évi zárszámadásról

174 EGYÉB JELENTÉSEK. nyugdiját 1924. október haváig Romániától kapta. Nevezett, amikor a román állam külföldön tartózkodó nyugdíjasainak nyugdiját s igy az övét is beszüntette, magyar állampolgárságát visszaszerezvén, a magyar államtól élvezett nyugdijának újbóli folyósítását kérte. Minthogy azonban a trianoni békeszerződés 199. cikke értelmében nyugdíjra való igényét elvesztette, részére különleges nagy érdemeire, 47 évi szolgálatára, továbbá arra való tekintettel, hogy kegydij nélkül a legnagyobb nyomornak lenne kitéve, az őt különben megillető nyugdíj 80 %-ának megfelelő évi 130,560.000 K kegydij engedélyeztetett. 2. Bankó Jánosné szül. Belopetoczky Anna, százados özvegye a törvényszerű özvegyi nyugdíjban nem volt részesíthető, mert férjével annak nyugdíjaztatása után, engedély nélkül lépett házasságra. Tekintettel azonban öreg korára, teljes keresetképtelenségére és vagyontalanságára, részére egyelőre három év tartamára, esetleg korábban bekövetkező másnemű ellátásáig a törvényszerű özvegyi nyugdíj 80%-ával felérő évi 12,240.000 „ kegydij engedélyeztetett. 3. Csongrádi Sándor tiszthelyettes csapattestét az u. n. tanácsköztársaság idejében hazafias érzelmektől indíttatva elhagyta és szolgálatot többé nem teljesitett, miért is nyugdíjra val ó igényét elvesztette. Tekintettel azonban 29 évi, 9 havi és 25 napi odaadó, hű szolgálatára, továbbá korlátozott munka- és keresetképességére, részére egyelőre három év tartamára, esetleg korábban bekövetkező másnemű ellátásáig, a törvényes nyugdíj 80%-ával felérő évi 9,984.000 „ kegydij engedélyeztetett. 4. Dietrich Gyuláné szül. Pietzsch Anna, cs. és kir. címzetes ezredes özvegye törvényszerű özvegyi nyugdíjban nem volt részesíthető, mivel néhai férje eredetileg magyar állampolgárságú nagyszebeni illetősége folytán a trianoni békeszerződés 61. cikke értelmében román állampolgár lett és mint ilyen a román államtól élvezett nyugdijat. A román állam azonban a külföldön tartózkodók nyugdiját később beszüntette, minek következtében nevezettnek 1925. évi február hó 10.-én történt elhalálozása folytán özvegye sem kapott nyugdijat. Az özvegy ekkor a magyar állam kötelékébe való visszavételét kérte, aminek elnyerése után a fennforgó kivételes körülményekre való tekintettel részére özvegysége