Zárszámadás, 1925-1926
Jelentés az 1925-1926. évi zárszámadásról
1928. illeti. A tiszta nyereség fenmaradó részéből mindaddig, amig az egész osztalék a részvénytőke tiz százalékát meg nem haladja, egyharmadrész a részvénye- seket megillető osztalékhoz számittatik, mig a többi kétharmad az államot illeti. A tiszta nyereség még ezek után mutatkozó esetleges maradékából egynegyed a részvényeseknek jut, mig a többi háromnegyed az államot illeti. A tiszta jövedelemből az államnak jutó rész az állam adósságának (a függő adósságnak) törlesztésére forditandó. Amint e törvényes rendelkezésekből látható, a Magyar Nemzeti Bank nyugdijalapjának minden rendkívüli dotálása — az államnak a bankkal szemben fennálló függő adóssága megfelelő csökkenésének elmaradása révén — kihatással van az államkincstár érdekeire, amely kihatás a nyugdijalap rendkivüli dotálásának mérvéhez képest jelentőségében fokozódik. Ez az oka, hogy az alapszabályok idézett 99. §-a a közgyűlés határozatához a minisztertanács hozzájárulását oly feltételként állapit ja meg, amely nélkül az semmisnek tekintendő. Ezek után reá kell mutatnom arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank az 1925. évi üzleti jövedelmének felosztása alkalmából a kormánynak hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a bank főtanácsának, illetve közgyűlésének oly értelmű javaslatot tehessen, mely szerint az 1925. évi nyereségből az alapszabályokban előirt 5%-os rendes dotáción (8.694,810.000 K) felül további 78 milliárd K-t fordithasson a nyugdijalap külön javadalmazására. Ez által az alap 30 milliárd K tőkeálladéka kereken 117 milliárd K tőkére emelkednék, ami a nyugdijalapnak a további évek során a rendes alapszabályszerü mérvben való javadalmazása mellett biztositaná azt, hogy az alkalmazottak fennálló nyugdíjigényeire szükséges 156 milliárd K tőkét igénylő és a szolgálati évekkel növekvő igények céljából évenként további 5 milliárd K-val növelendő nyugdíj alap az 1943. év végén lejáró bankszabadalom tartama alatt előteremtessék. A bank e kéréséhez a minisztertanács az 1926. évi január hó 15.-én tartott ülésében hozzájárult. A nyugdijalap külön javadalmazásának kihatása a kincstár érdekeire az őt mint részvénytulajdonost megillető osztalék csökkenése mellett főleg az, hogy a külön javadalmazásra fordított 78 milliárd K-nak háromnegyed része, vagyis 58-5 milliárd K a bankalapszabályok értelmében a bank üzleti nyereségében való részesedés cimén az államot illette volna meg. Az állam nyereségrészesedése tehát ezzel az összeggel csökkent s ez által az államnak a bankkal szemben fennálló függő adóssága nem csökkent oly mérvben, amint az a kormány részéről megadott hozzájárulás nélkül alapszabályszerüleg csökkentendő lett volna. Szükségesnek találta a legfőbb állami számvevőszék a fentebb ismertetett kormány elhatározást az országgyűlés tudomására hozni, mert az 1924 :
