Zárszámadás, 1924-1925

Jelentés az 1924-1925. évi zárszámadásról

125 EGYÉB JELENTÉSEK. A zárszámadási jelentés egyszerűsítése céljából annak B. részében, ahol a túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és a bevételi visszamaradások okai tárgyaltatnak az egyes ministerek részéről nyújtott indokolások alapján, a legfőbb állami számvevőszék elejtette azt a régi rendszert, amellyel ott újból tüzetesen megjelölte a fejezetek, cimek és rovatok (alrovatok) elnevezését, előirányzatát, a történt utalványozást (előirást) és az előállott kedvezőtlen eltérést, ami rendkivül sok helyet foglalt el a jelentésben s indokolatlanul duzzasztotta annak terjedelmét. Az 1924/25. évi jelentésben az az eljárás honosult meg, hogy az egyes ministeri indokolások egyszerűen azokkal a tételszámokkal láttattak el, amelyek a zárszámadás I. részében annak 12. (a beruházásoknál 13.) hasábjában hivatkozás céljából felvétettek. A zárszámadási jelentésre vonatkozólag még csak azt kell megjegyezni, hogy annak E. része eddig az állami adósságok bizonyos nemeire (szőlődézsmaváltság, maradvány- és irtványföldek megváltása, majorsági zsellérföldek megváltása, sorsolási kölcsön, tiszai- és szegedi nyereménykölcsön, horvátszlavon földtehermentesitési adósság, horvát-szlavon regálekártalanitási adósság), valamint az ezek körében előfordult követelésekre és a fémváltópénzekre vonatkozó adatokat tartalmazta. Minthogy az 1923. évi XXXII. t.-c. 5. §-a alapján a fenntebb felsorolt tartozások általában névértékben visszafizethetők voltak s azok nagy része vissza is fizettetett, a még fennmaradt s értékben rendkivül lecsökkent ilyen adósságok álladékát pedig az állami leltárnak az állami adósságokra vonatkozó része amúgy is ismerteti, azok külön ismertetése mellőztetett. Mellőztetett a fémváltópénzekre vonatkozó jelentés is, mert fémváltópénzek az 1924/25. évben forgalomban nem voltak. 2. Ismertetése a Magyar Királyság 1924. évi állami kölcsönének. A Nemzetek Szövetségének közbenjöttével megállapított s az 1924. évi IV. t.-cikkbe foglalt II. számú genfi jegyzőkönyv az újjáépítési időszakban jelentkező államháztartási hiányokat 250 millió aranykoronával fedezhetőnek tartván, Magyarország részére egy ilyen kölcsön felvétele ajánltatott. A kölcsön felvétele érdekében azonban szükséges volt, hogy azok a zálogjogok, amelyek a trianoni békeszerződés 180. cikkének rendelkezései folytán Magyarország vagyonára és bevételeire a jóvátételi kötelezettségek biztositékául fennállottak, feloldassanak, mert enélkül a külföldi hitelezők nem lettek volna abban a helyzetben, hogy Magyarországnak kölcsönt nyújthassanak. A Jóvátételi Bizottság 1924. évi február hó 21.-én kelt döntése értelmében ez a nehézség elhárult és a külföldi kölcsön lehetősége megnyilt.