Zárszámadás, 1921-1922

Jelentés az 1921-1922. évi zárszámadásról

82 INDOKOLÁSOK. osztályú számvevőségi I. osztályú főtanácsosi állásoknál három, a VII. fizetési osztályú II. osztályú számvevőségi főtanácsosi állásoknál hat, a VIII. fizetési osztályú számvevőségi tanácsosi állásoknál hét, a VII. fizetési osztályú segédhivatali főigazgatói állásoknál egy, a VIII. fizetési osztályú segédhivatali igazgatói állásoknál nyolc, a XI. fizetési osztályú irodasegédtiszti állásoknál öt, a számvevőségnél a kezelői állásoknál hat, a segédhivatali kezelői állásoknál öt és az altiszti állásoknál tizennégy állással több töltetett be, mint amennyi előirányozva volt; ezek a túlbetöltések az engedélyezett egyszeri kinevezési lehetőségek folytán keletkeztek. E rovaton utalványoztatott egy államtitkárnak egy oly személyi pótlék, amelyről a részletes költségvetési előirányzatban gondoskodás nem történt. Az illető államtitkár részére ugyanis arra való tekintettel, hogy államtitkárrá történt kineveztetése előtt az entente-missiókkal folytatandó tárgyalások vezetésével megbizott tárcanélküli miniszter volt, a II. és III. fizetési osztálybeli fizetések közti különbözet fejében 1919. évi december hó l.-jétől kezdve évi 8.000 K nyugdijba beszámitható személyi pótlék engedélyeztetett. 210. (Tk.) A túlkiadás a postai szállitási költségek, a távbeszélő díjszabás felemelése, valamint a lakbéremelés folytán állott elő. Külön bejelentést igényel ehelyütt, hogy a tárca egyes cimeinél tüzelőanyag beszerzésére előirányzott összegek a minisztériumi tisztviselők anyagi jólétének előmozdítását szolgáló úgynevezett „Jóléti segélyalap"-ba utaltattak be s a tüzelőanyagot szállító vállalkozók keresetük 2%-ának megfelelő összeget fizettek be ezen alapba; továbbá bejelentést igényel, hogy a tárca egyes cimeinél a főiskolai hallgatók segélyezésére és a diákjóléti intézmények támogatására előirányzott összegek az 1921/22. költségvetési évtől kezdve az eredetileg társadalmi gyűjtésből létesített, úgynevezett „Diákjóléti alap"-ba utaltattak be, habár e hitelek alapszerü kezeléséhez sem az egyik, sem a másik esetet illetőleg a törvényhozás hozzájárulása nem kéretett ki. A legfőbb állami számvevőszék észrevétele folytán a miniszter a fentiekre vonatkozólag a következő indokolást nyújtja : „Ezen alapok létesítése a forradalom után közvetlenül következett idők megélhetési nehézségeiben leli magyarázatát, amely megélhetési nehézségek egyaránt kiterjedtek ugy a tisztviselőkre, mint a diákságra is. Az alapszerü kezelést az akkor csaknem hétről-hétre rosszabodó pénzviszonyok tették szükségessé, hogy ezáltal a rendes utalványozások hosszas menete kiküszöböltessék ; szükségessé tette továbbá az a körülmény, hogy diákjóléti célokra társadalmi forrásokból is nagyobb összegek folytak be, amelyeknek a tárca javára való beutalása azok rendeltetésszerű és a legtöbb esetben sürgős felhasználását módfelett megnehezítette volna. A jóléti alapba az egyes vállalkozók részéről keresetük