Zárszámadás, 1916-1918

Jelentés

60 döknél mutatkozó hátramaradások pótlását nem lehetett a tervbevett határidőre befejezni.. A pénzügyigazgatóságok' mellé rendelt számvevőségekre nagy súllyal nehezedik továbbá még a vármegyei pótadóknak és a vármegyei egyes alapokat megillető járulékoknak évekre visszamenőleg való pótlólagos kivetése, valamint a vármegyei és községi háztartások kezelésénél, illetve számvitelénél a háborús évekre visszanyúló hátramaradások pótlása is. E mellett a pénzügyigazgatóságok és a melléjük rendelt számvevőségek helyzete időközben azáltal is lényegesen súlyosbodott, hogy a tanszemélyzet illetményeinek utalványozása és kezelése a vallás- és közoktatásügyi ministerium, a hadirokkantak ellátási ügyei pedig a m. kir. népjóléti és munkaügyi ministerium ügyköréből a pénzügyigazgatóságok és a melléjük rendelt számvevőségek ügykörébe utaltattak át. A fentebb felsorolt körülmények között tehát a háborús évekből eredő s a kellő munkaerő hiánya miatt felgyűlt hátramaradások, a megszaporodott folyó teendők mellett, csak hosszabb idő alatt fokozatosan pótolhatók és igy azok ezicleig — az idő rövidsége miatt — a folyó teendők elvégzésének sérelme nélkül, minden igyekezet dacára sem voltak még megszüntethetők. A pénzügyi számvevőségeknél fennforgó akadályok, ha nem is teljes egészükben, fennállanak a többi ministeriumok számvevőségeinél is, amelyek a hátralékok feldolgozása tekintetében a pénzügyministeriumot ugyan jóval megelőzték, mindazonáltal ezek a számvevőségek már azért sem tudják hátralékaikat teljesen kiküszöbölni, mert a pénzügyi tárca forgalmi megállapítási kimutatásai nélkül a pénzkezelési kimutatások az 1897. évi XX. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 334-. §-a értelmében el nem készíthetők, illetve a legfőbb állami számvevőszéknek meg nem küldhetők. Itt reá kell mutatnom még arra a körülményre is, hogy az 1922/23. számadási évre vonatkozóan a számvevőségeknek számadási könyveiket kétszer kellett berendezniök, illetve az évi kezelést kétszer kellett könyvelniök, mert költségvetés hiányában az indemnitási törvény alapján az utalványozásokat és könyveléseket előbb az előző 1921/22. számadási év előirányzatának, majd az 1923. évi XXXII. t.-c. 3. §-a. alapján az 1922/23. évi költségvetési előirányzat keretei szerint kellett eszközölniök, ami őket munkájukban ismét nagy mérvben visszavetette. A legfőbb állami számvevőszék tehát — habár magánál a számvevőszéknél e részben feldolgozandó munkahátralékok nincsenek — rajta kivül álló okokból nem tehetett és nem tehet eleget azon törvényszabta kötelességének, hogy a már eddig is esedékes zárszámadásokat és egyéb kimutatásokat idejére előterjessze. Az állami zárszámadásoknál ugyanis a közbeeső évek zárszámadásainak kihagyásával a legutolsó számadási év zárszámadását a cselekvő és terhelő hátralékok, valamint a leltári adatok ismerete nélkül elkészíteni nem