Zárszámadás, 1912

Jelentés az 1912. évi zárszámadásról

TÜLKIADASOK STB. A „UENDES" KEZELÉSNÉL. 81 intézése — tekintve az országos levéltárnak különben is kicsiny statusát — Beiügymunkaerö hiányában időlegesen is fennakadást szenvedjen. Ugyancsak a fent hivatkozott törvény 22. §-a értelmében bejelenti a minister azt is, hogy a „Napidijak" elnevezéssel e czélra nyitott külön uj alrovaton 480 K utalványoztatok a személyi járandóságok rovata terhére, holott a költségvetés részletezése szerint ilyen hitel előirányozva nem lett. Ezen utalványozás oka szintén a személyi viszonyokban keresendő, mert a rendszeresített két gyakornoki állás hosszabb ideig nem lévén betöltve, elkerülhetetlen volt legalább egy napiclijas ideiglenes alkalmazása. 3. czim. Törvényhatóságok és községek. 1. rovat. Vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai : megszavaztatott 22,073.140 K — f, utalványoztatok 22,105.488 „ 8.3 „ túlkiadás . . . ..... 32.348 K 83 f. E túlkiadás — a minister indokolása szerint — abból ered, hogy a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozását tárgyazó 1904. évi X. t.-cz. az 1912. évi LVII. t.-cz.-kel módosíttatván, az ezen törvény végrehajtásából kifolyólag a költségvetésileg előirányzott összeggel szemben nagyobb mérvű kiadásokat kellett teljesíteni. 2. rovat. Városok segélyezése. Az állami számvevőszék az 1911. évi zárszámadási jelentésének e helyén előadottak szerint (1. az 1911. évi zárszámadási jelentés 81. és 82. lapját) annak idején észrevétel tárgyává tette a belügyministeriumnak azt az eljárását, hogy a városok segélyezésére az 1911. évre megszavazott hitelből az 1911. évi pótutalványozási időszak végéig felhasználatlanul maradt 46.500 Kt az 1897. évi XX. t.-cz. 31. §-a ellenére, az 1911. éven túl leendő felhasználás czéljából a belügyi letétek közé utalta. Ugyanakkor és ugyanazon a helyen közölvén a belügyministeriumnak ez ügyre vonatkozó indokolását, melynek lényeges tartalma szerint a kifogásolt eljárásnak czélja volt a szóbanforgó hitelmaradványt az elévüléstől megóvni és lehetővé tenni, hogy az a törvényhozás rendelkezésének és czélzatának megfelelően legyen teljesen felhasználható, egyszersmind bejelentette az állami számvevőszék, hogy a belügyminister válaszát a számviteli törvény rendelkezései szempontjából kielégitőnek nem találván, a kérdés elvi részére vonatkozólag vele a tárgyalást folytatja. Ez a tárgyalás időközben a belügyminister következő nyilatkozatával befejezést nyert. „Teljesen magamévá teszem Nagyméltóságod álláspontját— mondja a belügyminister az állami számvevőszékhez intézett átiratában — abban a 11