Zárszámadás, 1910

Jelentés az 1910. évi zárszámadásról

73 TÚLKIADÁSOK STB. A , RENDES" KEZELÉSNÉL. alapján engedélyezeit azon személyi pótdijak is, amelyekben azok a honvéd Nyugdijak, havidijasók részesültek, akik korpótdij élvezetében állottak, de akiknél ezen korpótdij az 1875. évi LI. l.-czikk 18. §-ának rendelkezése értelmében nyugdíjaztatásuk. illetve várakozási illetékkel történt szabadságolásuk alkalmával azért nem volt tekintelbe vehető, mert a helyi alkalmazásra történt előjegyzéstől számítva két évet ténylegesen nem szolgáltak. Idevonatkozólag megjegyzi az állami számvevőszék, hogy az ezen a czimen az 1910. évben utalványozott 5.583 K 49 f és a zárszámadási jelentés G. .,Egyéb jelentések" csoportjában a „Kedvezményes nyugdijakéról szóló jelentésben a 487—500. tételek alatt közölt 7.377 K összegek között mutatkozó 1.793 K 51 fnyi különbözet onnan ered, hogy az utóbbi összeg a személyi pótlékok évi járandóságát, az előbbi pedig az 1910. évben e czimen tényleg fizetendő volt összeget mutatja. 5. A „Kegydijak" rovaton elszámolt összegben továbbá 2.060 K 12 fnyi oly kiadás foglaltatik, amely egyes katonai csoportok szolgálati idejének kedvezményes alapon való beszámítása folytán állott elő. Erre nézve a minjsler a következőket adja elő : „Az osztrák kormány számolva a testi és szellemi munkabírás tekintetében egyre fokozódó követelményekkel, az állami alkalmazottakra nézve a 35 évi szolgálat után járó teljes nyugdijat megállapító ellátási törvényt már L907. évben életbe léptette. A hadügyi kormányzat ennek nyomán a 35 évi szolgálati kötelezettségnek a katonai személyekre leendő kiterjesztését kieszközölni szintén megkisérlette, de a két kormány hozzájárulását megnyerni ezideig nem sikerült." „Minden hadsereg harczképességének egyik legfőbb biztositékát a teljes szellemi és testi erőben fentartandó tisztikar képezi. E tisztikarban azonban a nehéz katonai szolgálat következtében a szellemi és testi fogyatkozás hamarább áll be. mint az állam polgári tisztviselőinél. Különösen áll ez a XI.— IX. rangosztályba soroló csapattiszteknél, akiket azután a hadsereg harczképességének fentartása érdekében kevés szolgálati idő után, vagyis csekély javadalmazással nyugdíjazni kell." „Ebből kifolyólag tehát kétségtelen, hogy már békében, de főleg háborúban a nehéz katonai szolgálatra való tekintettel a harczképesség érdekében felette fontos a 40 évi szolgálati kötelezettségnek 35 évre való leszállítása. E rendszabály jelentősége azonban nemcsak abban áll, hogy ez által a harczképesség nagyobb mérvben biztosíttatik, hanem abban is, hogy a kedvezőbb nyugdijjavadalmazás méltányos ellenszolgáltatást képez a nehéz és fárasztó katonai hivatásnak feláldozott testi és szellemi erőért." „Addig is,. ainig a teljes nyugdíjra igényt nyújtó szolgálati időnek 35 évre való leszállítása az egész vonalon végrehajtható lesz, az állam teherviselési képességével és az egyébként is fenforgó viszonyokkal számolva, 10