Zárszámadás, 1910

Jelentés az 1910. évi zárszámadásról

EGYÉB JELENTÉSEK. 717 498. Hinne Pál honvéd százados 2.340 K állandó nyugdijához és 400 K sebesülési pótdijához évi . 320 K 499. Tidl Mihály honvéd százados kezelötiszt 3.510 K állandó nyugdijához évi 390 „ 500. Valentic Alajos honvéd százados 2.880 K állandó nyugdijához évi 660 „ Az 1890. évi V. t.-cz. 19. §-ának azon rendelkezése folytán, hogy a honvédség tisztjei és legénysége ugyanazon illetékekben részesülnek, amelyekben a közöshadseregbeliek, O cs. és apóst. kir. Felsége az 1907. évi szeptember hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy azon honvédségi személyek, akik bezárólag az 1889. iskolai évig valamely katonai akadémiában aragg a Ludövika Akadémia tényleges tisztképző tanfolyamában nevelésben voltak, a nevezett intézetekből katonai szolgálatba léptek és még ténylegesen szolgálnak, vagy 1907. évi január hó 1-je óta nyugállományba helyeztettek, illetve várakozási illetékkel szabadságoltattak, a tényleges szolgálatból való kilépésük alkalmával oly összegű személyi pótdijak engedélgezésére hozassanak javaslatba, hogy ezáltal ellátási illetményük azon mérvet érje el, amely őket megilletné, ha a 17. életévüktől kezdve felavatásukig a fent megjelölt akadémiákban töltött idejük a nyűg illetmény megállapításánál beszámítható lenne. Ez alapon az 1910. év folyamán a következők részére engedélyeztettek személyi pótdijak: 501. Gyurits (vitéz-sokolgrudai) Belizár vezérőrnagy 9.975 K várakozási illetékéhez évi 855 „ 502. Suica János honvéd őrnagy 3.480 K állandó nyugdijához évi 360 „ 503. Tamásy (fogarasi) Béla vezérőrnagy 11.050 K állandó nyugdijához az 1908. évben kimutatott 285 K és az 1909. évben kimutatott 30 K személyi pótdíjon felül évi . . 10 „ Az 1875. évi LI. t.-czikknek a törvényhozás utján leendő módosításáig, az 1890. évi V. t.-cz. 19. §-ának azon rendelkezése folytán, hogy a honvédség tisztjei és legénysége ugyanazon illetékekben részesülnek, amelyekben a közös hadseregbeliek, O cs. és apóst. kir. Felsége az 1910. évi augusztus hő 8-án kelt legfelsőbb elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy mindaddig, arnig a szolgálati időnek 35 évre való leszállítása meg nem történik, a tényleges állományból nyugállományba lépő vagy várakozási illetménynyel szabadságolandó katonai személyek részére személyi dótdij engedélyezése legyen esetröl-esetre javaslatba hozható.