Zárszámadás, 1910

Jelentés az 1910. évi zárszámadásról

70 TÚLKIADÁSOK STB. A , RENDES" KEZELÉSNÉL. Nyugdijak. E túlkiadás indokolására a minister a következőket adja elő : Az 1909. évi költségvetésben 300.000 Kval több vétetett ugyan fel. mint az 1908. évre előirányozva volt, de ez az összeg a nagyobb számban bekövetkezett és előre nem látott nyugdijazások folytán a tényleg felmerült szükséglettel szemben elégtelennek bizonyult, mert az év folyamán megnyílott ellátási igények a hitelre való tekintet nélkül kielégitendők. Azonban a felmerült 436.581 K 89 f túl kiadással szemben a „Rendes bevételek" II. fejezete 1. czimének 1. rovata alatt a cs. és kir. közös hadügyi tárcza áltál a hadsereg állományából a honvédséghez áthelyezett tisztek után fizetendő nyugdijtéritmények czimén az előirányzottnál 65.553 K 81 frel nagyobb bevétel Íratván elő, ezen nagyobb bevétel figyelembevételével a valóságos túlkiadás csak 371.028 K 08 ft tesz. 1. Ezek után bejelenti a minister, hogy a nyugdijak czimén utalványozott 3,995.581 K 89 fben 47.780 K 34 f kegyelmi „nyugdíjpótlék" foglaltatik, melynek indokolásául a következőket terjeszti elő : „A katonai és honvéd havidijasoknak az 1875. évi LI. t.-czikk szerint való ellátási illetékei a mostani viszonyok mellett sok esetben már a legszerényebb megélhetést sem biztosíthatják, minélfogva ily ellátás mellett az állam szolgálatában keresetképtelenné vált igen sok havidíjas a legnagyobb nélkülözéseknek, sőt nyomornak van kitéve. Ezért és mivel a kérdéses ellátási illetékek a hasonló állású polgári állami alkalmazottak törvényes ellátási illetékeinél kisebbek: az emiitett törvényczikknek beható módosítása már az 1901. évben tervbe vétetett és ezen uj ellátási törvénytervezetben az 1900. évi január hó 1-eje, azaz a katonai (honvéd) havidíjas egyének fizetésének emelése előtt nyugállományba helyezettek ellátási igényeinek méltányos felemelése is czéloztatott," „Ezen uj törvényjavaslat alkotmányos tárgyalásra eddig a törvényhozás elé nem volt terjeszthető; a mindinkább nehezebbé váló megélhetési viszonyok és a fokozódó drágaság viszont sürgősen szükségessé tették, hogy azon katonai (honvéd) egyéneknek, akik 1900. évi január hó 1-eje előtt léptek a nyugállományba, a jelen viszonyok szerint teljesen elégtelen ellátási igényei a lehető legrövidebb idö alatt megfelelő módon rendeztessenek." „Ebből kifolyólag Ö csász. és apóst. kir. Felsége az 1905. évi április hó 9-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az 1900. évi január hó 1-eje előtt nyugállományba helyezett VII. és ennél alacsonyabb rangosztályu vagyontalan katonai (honvéd) havidijasok nyugdijuk 10%-ával, továbbá a rangosztályba nem sorolt vagyontalan honvéd havidijasok nyugdijuk 15%-ával felérő „nyugdíjpótlékában és ugy az 1900. évi január hó 1-eje előtt, mint ezt követőleg nyugállományba lépett (várakozási illetékkel szabadságolt) vagyontalan honvéd havidijasok és pedig a rangosztályba sorozottak, amennyiben évi 750 K nyugdíjjal (várakozási illetékkel) nem birnak,