Zárszámadás, 1892

Jelentés az 1892. évi zárszámadásról

VII. fejezet. Földmivelésügyi ministerium. 3. czim,. Állami lótenyészintézetek. 1. rovat. Ménesbirtok gazdaságok: előirányoztatott . . . 2,363.141 frt — kr, előiratott 1,922.851 „ 99 „ kevesebb 440.289 frt 01 kr, mire nézve a minister a következő indokolást közli: „Az előző években azon czélból, hogy az illető számadási évben előállított növényi, állati és gazdasági ipari termékek ugyanazon év javára bevételezhetők is legyenek, azon eljárás követtetek, hogy a számadási év lezártával azon év javára Írattak, az azon idő szerinti árak alapján, mindazon készletek és állatok, a melyek az illető számadási évben produkáltatván, illetőleg az akkor termett készletekből hizlaltatván, eladásra készen voltak ugyan, de tényleg még nem értékesíttettek". „Több év tapasztalatai azonban most már meggyőztek arról, hogy ezen eljárás nemcsak, hogy nem vezet kitűzött azon czéljához, hogy egy-egy termelési év eredményeiről pénzértékben is világos kép legyen nyújtható, de sőt oly hátrányai vannak, a melyek a rendes számadáskezelést tetemesen megnehezítik, s a várt helyes tájékozás helyett inkább még zavarokat okoznak. Igen világosan tanúskodik ezen eljárás czélszerűtlen és tarthatatlan voltáról különösen a jelen számadási év, a midőn a ménesbirtokok nemcsak hogy bevételeik igen tetemes részét voltak kénytelenek az 1891 -ik évi előírás lerovására fordítani, de még az 1892-iki termelésből befolyt összegekből is sokat igénybe vett ezen előírás lerovása, miután az 1892-ik évben több gabonaféle, továbbá a sertések és juhok, de az év első részében a hizómarha ára is az előző év végéhez képest tetemesen alászállván, azon árak, a melyekkel ezen készletek az 1891-ik év lezártával előirattak, nem voltak elérhetők, s igy a tényleges értékesítésből jóval kevesebb folyt be, mint a mennyi előiratott és igy törlesztendő volt". „Ily módon azután oly visszás helyzetek jöttek létre, mint pl. a bábolnai ménesbirtokon, mely daczára annak, hogy a gabona és takarmány eladásából tényleg 167.240 frtot vett be, az ezen alrovaton előirányzott 116.000 frt bevétellel szemben 60.069 frt bevételi kevesebbletet kénytelen feltüntetni, mivel az emiitett tényleges összbevételből 111.309 frtot az 1891-ik évi előírás törlesztésére volt kénytelen fordítani, s ennélfogva az 1892-ik év javára csak 55.931 frt bevételt számolhatott el". „Miután pedig az állami számvitelben elfogadott s a naptári évvel azonos számadási év a gazdasági évvel nem esik egybe, s igy a számadási év lezártával mindig tetemesebb még el nem adott készletek maradnak fenn, attól lehetett tartani, hogy az eddigi eljárás fenntartása mellett, az abból eredő hátrányok nemcsak nem szüntethetők meg, de a jövőben még évről évre fokozódni és egyre nagyobb bonyodalmakat előidézni fognának".