Zárszámadás, 1877

Részletes jelentés az 1877. évre

Miután az országgyűlés ezen alapoknak tiszta jövedelmét az állami költségvetési törvényekben — az állami háztartás mérlegére hatólag — a kereskedelmi tárcza javára az 1871. évtől fölvette, kötelességévé vált az állami számvevőszéknek ellenőrizni azt, vájjon az ekkint állami jövedelmekké nyilvánított fölöslegek az állami pénztárnál valóban be is fizettettek-e? Ezen teljesített kötejességéről tett a számvevőszék 1875. évi „részletes jelentésének" 93. lapján az országgyűlésnek jelentést, a midőn tudomására hozta: hogy a minister urat a költségvetési törvények szerint mutatkozó jövedelmi fölöslegeknek , melyekkel ez alapok tartozásban maradtak, az állami pénztárba való beszolgáltatására felhívta. Az 1876. évi zárszámadást kisérő „Részletes jelentésében" (89. lap) jelentette továbbá, hogy miután a földmivelési, ipar- és kereskedelmi minister úr 1877. évi julius 25-én 791/eln. sz. a. kelt átirata szerint, eddig nem határozhatta el magát arra, hogy a kivánt megtérítés iránti intézkedéseket megtegye, hivatkozva az ezen átirata mellett megküldött ellenészrevételekre, az állami számvevőszéknek újabb nyilatkozatát kéri. Az állami számvevőszék a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrnak fönebb emlitett átiratával megküldött ellenészrevételekre, melyekre nézve a minister úr azt a megjegyzést tette, hogy azok saját helyeslésével is találkoznak, 1877. évi augusztus 30-án 2 370. sz. a. kelt újabb átiratában arról értesítette a minister urat: hogy nem térhet el azon nézetétől, miszerint az állami kincstárnak a kezelése alatti alapok azon fölöslegeire, melyek a költségvetési törvények fedezeti részében, (t. i. az előirányzott bevételekből a megszavazott, illetőleg utalványozott kiadások levonása után) fenmaradnak, törvényes igénye van, mert a képviselőháznak 1870. évi február 5-én 1290. sz. a. hozott határozatánál fogva a kezelése alatti alapok jövedelme és költsége 1871-től kezdve a költségvetési törvényben évenkint, még pedig a költségvetési törvény mérlegére kihatólag vétetett föl, következőleg azon indokok, melyek a fölösleg beszolgáltatása ellen szólanának, (jelesül: az alapszerű kezelés) s a melyek a költségvetési törvény megalkotásakor lehettek volna méltányolhatok, most a törvény megalkotása után többé tekintetbe nem jöhetnek. Minthogy továbbá az alapok és alapítványok 1871 — 1876. évi zárszámadásai szerint azoknak bevételi előírása a költségvetési törvényekben előirányzott bevételeket is meghaladta, egyúttal arról is értesítette az állami számvevőszék a minister urat: hogy az alapszerü kezelésből eredő eme további jövedelmi fölöslegeket is a törvényhozás tudomására hozza, illetőleg ezen fölöslegek hovaforditása iránt annak további intézkedését is ki fogja kérni, a mint ezt múlt évi „Részletes jelentésének" 89. lapján meg is tette. Ezen értesítésre 1877. évi szeptember 22-én 620/eln. sz. a. kelt átiratban vette a számvevőszék a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrnak válaszát,, melyben azon nézetét nyilvánítja, hogy az alapok és alapítványok jövedelmi fölöslegének az állami pénztárba * aló szállítását a lótenyésztési alap, gróf C s á k y 12*