Zárszámadás, 1875

Részletes jelentés az 1875. évre

Az állami számvevőszék által eszközlött uzsgálatoknak nem kell okvetlenül sok idővel és költséggel járó leltározásokkal kapcsolatban állani, mert rendesen elegendő kémpróbákra alapítani a meggyőződést; oly esetekben pedig, a hol netalán rendetlenség mutatkoznék, vagy nevezetesebb hiányok tapasztaltatnának, a számvevőszék kiküldöttei ismerni fogják azon kötelességöket, hogy erről haladék nélkül jelentést tegyenek, s ennek folytán az illetékes minister a saját hatáskörében rögtön elrendelendő leltározás, vagy a körülményekhez mért egyéb intézkedés megtételére fölkéressék. — De eltekintve ezen kivételes esetektől, az állami számvevőszék szempontjából eszközlésbe vett vizsgálatok inkább speciális czélt és irányt követnek, s a kiküldött tisztviselők erre nézve esetről-esetre önhatáskörömben nyerik a szükséges utasitást, valamint az eredményekért is nekem felelősek. A mi továbbá a honvédelmi minister urnák a törvény értelmezésére vonatkozó elvi nyilatkozatát illeti, sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni azt, hogy e részben lényegesen eltérő véleményen vagyok. Ugyanis: 1) Oly vizsgálatot, mely csupán az elszámolási iratok és okmányok alapján ejtetik meg, de az elszámolt pénzek és pénzértékü ingó készletek constatálására egyúttal ki nem terjed, ellenőrzési szempontból sem teljesnek, sem egyátalán kielégítőnek nem taithatók, sőt azt csaknem minden gyakorlati értéket nélkülözőnek kell tekintenem. 2) A számviteli iratok és okmányok felmutatása, melyre a minister ur f. évi 1040/6111. számú rendelete értelmében a honvédségi közegeket utasította, azon oknál fogva sem elégítheti ki a helyi szemlék czélját, mert az ily irányú megbirálást a számvevőszék az illető számadásoknak hivatalos uton való bekivánása mellett, itt helyben eszközölheti, és tényleg eszközli. A kiküldetések czélja ennél tovább megy, a mennyiben ily alkalommal oly tapasztalatok és ellenőrzési adatok is gyűjthetők, melyeket a számadásokból meríteni nem lehet. Végre: 3. A törvény rendeleteinek illetékes értelmezésébe nem bocsátkozhatom ugyan, — csak a minister ur nézetével szemben bátorkodom kiemelni, hogy véleményem szerint ugyanazon 1870. XVIII. t. cz., mely az 1. §. szerint az összes ingó és ingatlan állami vagyonnak ellenőrzését a számvevőszék különös kötelességeül tűzte ki, kétségkívül a teljes és beható ellenőrzést tartotta szem előtt, minőt azonban a számvevőszék aligha gyakorolhatna, ha a közigazgatás egyes ágazatainál kezelt ingó állami vagyon és készletek megvizsgálásától tartózkodnia kellene. Legyen szabad a mondottakhoz még hozzá tennem, hogy a több év óta gyakorlatba vett helyszíni vizsgálatok alkalmával eddigelé semmi oldalról sem vonatott kétségbe a számvevőszéknek azon joga: miszerint az államnak bárhol létező, és bárkinek felelő kezelésére bizott ingó, vagy ingatlan vagyonát, az arról vezetett számadások és nyilvántartások alapján hivatalból megvizsgáltathassa. Névszerint az igen jelentékeny vagyonkezelés felett rendelkező pénzügyi tárczánál, nemkülönben a belügyinél, a földmivelés-, ipar- és kereskedelminél, a közmunka és közlekedésügyinél, az igazságügyinél, a vallás- és közoktatásügyinél, melyeknél állami illető