Zárszámadás, 1873
Részletes jelentés az 1873. évre
Erre a ministerelnök úrtól folyó évi augusztus hó 8-án Irr. sz. alatt e következő válasz érkezett: ... „A magyar kir. ministertanács f. évijulius hó 31-én tartott ülésében tárgyalás alá vévén az ügyet, határozatikig kimondotta, hogy az állami számvevőszéknek emiitett neliézményét indokoltnak nem tekinthetvén, a közmunka- és közlekedési ministeriumot az állami számvevőszék által követelt részletes kimutatások megküldésére kötelezni nem kívánja, mert: 1. A törvényhozás az alrovatok közötti hitel átruházást megengedte, sőt a megszavazott kiadásokat magában a törvényben alrovatok szerint íol sem is osztotta; miből következik, hogy az országgyűléssel szemben kimutatni sem szükséges azt, vájjon az alrovatoknál történt-e túlkiadás vagy nem, ha különben a főrovatbau megszavazott kiadás túlhaladva nem lett; 2. mert az állami számvevőszék fölállításáról szóló 1870: XVIII. törvényczikk 14. §-a az állami számvevőszéknek ellenőrzési teendőit csak arra terjeszti ki, hogy 2z tartozik ellenőrizni, vájjon az utalványozások megfelelnek-e a költségvetési törvényben megállapitott fejezeteknek czimeknek és rovatoknak; 3. mert végre az állami számvevőszék részére megállapitott Ö [Felsége által szentesitett „Ideiglenes ügyrend" 11. §-ának 3-ik pontjában is csak az határoztatik, hogy a kiadási eredmények „rovatok" tehát nem „alrovatok" szerint tüntetendők ki." „Jóllehet tehát a közmunka és közlekedési ministerium a számvevőség kebelében önként fejlődött gyakorlat folytán egész a folyó év kezdetéig mindig megkiildötte a kérdéses kimutatásokat az állami számvevőszéknek: erre törvény által kötelezve nem volt, és a közmunka és közlekedési minister urnák teljes szabadságában állott ezen gyakorlatot megszüntetni, midőn tapasztalta, hogy a vezetése alatt lévő ministerium számvevőségének teendői a különféle állami építkezések számvevői ellenőrzése miatt, annyira megszaporodtak, hogy tartania lehetett attól, hogy ha a sok fáradságot és munkát okozó részletes kimutatások közlése továbbra is folytatíTatik, vagy a számvevőség rendes munkái fognak fönakadást szenvedni, vagy pedig a személyzetet szaporítania kellend." „A kérdéses részletes kimutatások közlésének megszüntetése által egyébiránt a ministertanács véleménye szerint az állami számvevőszék jogain annyival kevésbé sem ejtetett semmi sérelem, mert ezen részletes számadások a közmunka és közlekedési ministerium belső czéljaira továbbra is folyton vezettetvén, az állami számvevőszéknek mindig módjában áll azokat megtekinteni s magának azokból a szükséges fölvilágosítást megszerezni; — míg ellenben az eddigi gyakorlat további föntartása csak akadályul szolgálhatna a ministeriuninak azon törekvése végrehajtásában, hogy adniinistratióját könnyítse és olcsóbbá tegye." A magyar kir. ministertanács jelen határozata tökéletesen csatlakozik a közmunkaés közlekedési minister ur fölfogásához, és ugyanazon érvelést tükrözi vissza, inelylyel a nevezett minister ur átiratában élt. Ezen öszhangzás mellett annál inkább sajnálja az állami számvevőszék azt, hogy ebbeli aggodalmát seui eloszlatva, sem meggyőződésében magát megingatva nem láthatja. A számvevőszék ugyanis a parlamentaris kormányzattal bíró összes államok példájára „állami zárszámadás" alatt nem érthet egyebet, mint az államháztartás kezelési ered-