Zárszámadás, 1871

Részletes jelentés az 1871. évre

kiadás az 1870-ki évi zárszámadásban fordulván elő, a kérdéses észrevételre semmi ok nem létezett volna, hanem mivel a tett észrevétel mást egyvaljában nem akart mondani, és nem mondott, minthogy e költség, mely voltaképen az 1870-ki évet illette, az 18C9-ki hitelből fedeztetett; tehát hogy összeférhetlen ez eljárás apótkezelésre nézve mondott és fenntartott azon elvei, hogy a mire a költségvetési törvény felhatalmazást nem ad, hitelt nem nyit, arra „pótkezelésileg" sem lehet valamit utalványozni, vagyis hogy a hitelmaradványok a szabályos idő alatt is esak oly teljesítésekre fordíthatók, melyeknek czime azon évből, melyre a hitel engedélyezve lett, illetőleg további évekből származik, ellenkező esetben azt a jövő évre átvezetni, 4 mint itt történt) a törvényhozó testület hozzájárulásától függ. így magyarázza ezt a miiiistertanács is, észrevételeinek 5. lapján 8. bekezdésben. Minthogy az állami számvevőszék a lótenyészintészeti pénztárak három évi eredményét nemcsak a bevételek, hanem a bevételek és kiadások egybevetése után mutatkozó tiszta fölösleg vagy hiány alapján viszonyította egymáshoz, bátran ismételheti: hogy e tiszta eredmények évről évre kedvezőtlenebbek voltak. Azon körülmény, hogy a tenyészanyag beszerzésére fordított költség 1870-ben a rendkívüli, nem pedig mint 1869-ben a rendes kezelésnél vétetett számba, nem az 1870-ki hiány indokolására, hanem csak azért lett fölemlítve, hogy az eddigi elszámolási mód megtartása mellett a hiány még tetemesebb leendett. A ménesbirtok gazdaságok és a méneseknél előfordult tulki ad ás ok indokolása azon megjegyzésre ad alkalmat: hogy ily átfutó természetű kezeléseket a számvevőség által nem a valódi kezelésnél kellett volna számba vétetni. A tiszti fizetéseknél beállott t u 1 k i a d á s indokolására tett azon megjegyzést, hogy az a ministerium által nem fogadható el, kénytelen az állami számvevőszék akként fölvilágosítani: hogy a mondott indokolásra magának a minister urnák 1871. september 10-én 757. eln. sz. a. kelt átiratából vette az adatokat, s hogy miután a ministerium jelen ellenészrevételeiben is elismeri, hogy az alsóbb rendű tisztviselők fajárandóságukat elvesztették, s a fizetések rovatán a költséghitellel szemben még is 1.921 frt 23 krral nagyobb összegben részesültek, e tulkiadást egyébnek, mint e rovaton meg nem szavazott járandóságnak jelezni nem lehetett. Hogy a póstaintézetnél az állami számvevőszék tulkiadás gyanánt 21.891 frt 81 \ 2 krral többet mutatott ki, mint a szakszámvevőség, az való, és a póstaintézet zárszámadásában fölfedezett azon tévedésen alapszik, hogy abban a befizetett tisztidijak és adók ugvanily összegben bevételbe voltak illetéktelenül elszámolva. a miért is azok a zárszámadás szerkesztése alkalmával a postánál kiadásba, és a pénzügyi tárczánál, mint a hová szabályszerüleg tartoznak is, bevételbe lettek fölvéve.