Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1890

1889. 841 ministerelnök ellen fordulván, mondja, hogy „ő alaposan megrontotta. teljesen meghamisította a parlamentárismust". Ezen bevezetés után szóltak a mérsékelt ellenzék részéről: Ábrányi Kornél, Grünwald Béla. Melczer Géza. Beöthy Ákos, báró Kaas Ivor, Fenyvessv Fereucz, gróf Apponyi Albert: — a függetlenségi és 48-as párt részéről: Komjáthy Béla, Orbán Balázs, Eötvös Károly, Csatár Zsigmond. Polónyi Géza; — a kormánypárt részéről: Latkóczy Imre, Móricz Pál. Domahidy István, Pulszky Ágost. Büsbach Péter, Varasdy Károly, Bokross Elek, Asbóth János; — a kormány részéről Tisza Kálmán ministerelnökön kiviil gróf Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, — és végre természetesen maga az előadó Hegedűs Sándor is. A vita folyamában jelenetek fordultak elő, melyek rendes parlamenti viszonyok közt lehetetlenek; még a véderő-vita alatt szokásba jött támadásokhoz képest is erőseknek jelezhető kifejezések használtattak, melyeket nem parlamentben, de mint magát a ház elnöke kifejezte, „semmiféle tisztességes társaságban meg nem lehet tűrni". Igy Ábrányi Kornél utalván azon harczra, melyet az ellenzék Tisza Kálmán személyes politikája ellen hosszú idő óta folytat, a következőkben tör ki: „ezen harcznak már vannak eredményei: mert a ministerelnök urat az a jégkéreg, melylyel mindent megfagyasztott, nem védi; nem védi többé semmiféle aranyhatalmu bástya, semmiféle aezélpánczél. vért, csak egy vékony bástya; az arcznak bőre". Leirhatlan az a jelenet, melyet ezek a szavak az amúgy is izgatott házra tettek. — az elnöki fölszólalás, a tombolás, a lárma csak akkor szűnt meg, midőn végre Ábrányi beszédét végezve, az ülés bezáratott. Modorban még erősebb volt Polónyi Géza, a kit az elnöki rendreutasitás is hiába érintett, „Magyarország ministerelnöki állásának olyannak kell lennie, hogy ha nem is politikai bizalommal, de legalább a megrendithetlen tisztelet érzetével viseltessék irányában az ország minden polgára, A ki azon jogokat eljátszotta, hogy a tisztességes Parlamentarismus elvei mellett a tisztességes emberek sorába számittassék, az Magyarország ministerelnöke nem lehet," „Prédikálhatnak önök akármit, mondhatják, hogy jobban gyűlöljük Tisza Kálmánt, mint szeretjük a hazát, de az hiábavaló praedicátio, mert a kit egyszer gyűlölni és megvetni tanultunk, azt követni nem fogjuk soha." Appropriatió.