Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1892

1891. A pénzügyi bizottság a költségvetésről. A költségvetés tárgyalása általánosságban. Helfy Ignácz határozati javaslata. A Budapest fővárosa által 60 évre felajánlott s egy nőgyógyászati koroda czéljaira szánt Rök Szilárd-féle alap kamatja 6.000 frttal törültetett. Az igazságügyministerium tárczájáuál fegyelmi pénzbüntetésekből mint bevétel 1.200 frt vétetett föl. A pénzügyi bizottság 1892-ben még leszállította a Kőrösszabályozás költségeit 20.000 frttal, de fölemelte a kultúrmérnöki hivataloknál felszaporodott tervezési hátralékok feldolgozására a költségeket ugyancsak 20.000 frttal. A pénzügyi bizottság módosításai által azonban a fölösleg csak keveset módosult és 1.730 frttal lett nagyobb. Az igy megállapított mérleg szerint ugyanis a fölösleg tett 14.725 frtot. Az 1892. költségvetést a képviselőház végre 1892. márczius 30-án kezdte tárgyalni; mind a három ellenzék a költségvetést még általánosságban sem kivánta elfogadni, s mind a három ellenzék részéről határozati javaslatok nyújtottak be. És pedig: a 48 és függetlenségi párt részéről Helfy Ignácz határozati javaslata a következő : „a kormány által beterjesztett 1892. évi államköltségvetési előirányzat 12.995 — a pénzügyi bizottság módositása szerint 14.725 — forint felesleget tüntet fel, mi tisztán állami szempontból ugyan örvendetes tény; de evvel szemben az nem kevésbbé fontos közgazdasági tény, mely arról tesz szomorú tanúságot, hogy e pénzügyi eredmény a közadóknak oly mérvű felcsigázása által éretett el, mely a népnek gazdasági erejét kimeriti, másrészt rendkivüli módon megdrágítja az életet, a mely egyik tényezője annak, hogy az ország számos vidékéről a legszegényebb osztály kivándorolni kénytelen: ez állapotot részben a múltban követett könnyelmű pénzügyi kormányzat, de leginkább az a függési viszony idézte elő, melyben 1867 óta a szomszéd Ausztriához állunk; mely viszony mig egyfelől alkotmányunk alapját támadja meg, másfelől lehetetlenné teszi a nemzeti erők szabad fejlesztését: „tekintve, hogy a kormány az alkotmánycsonkitó, erőbénitó közjogi alapot minden áron fenn akarja tartani, sőt még ennek keretén belül sem tudja a nemzet jogait érvényesíteni; „tekintve továbbá, hogy a kormány reformtervei és törekvései nem a nép jogainak s szabadságának tágítására vagy