Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1887

608 1S87. Az osztrák bizottság válasza. ] 1 1 i < 1 J ] 1 1 j szerint „az 1872 : IV. t.-cz. által adott meghatalmazás folytán 1872-ben kötött egyezmény, mely a közös kiadások hozzájárulási arányára a katonai határőrvidéknek a katonai közigazgatásból a polgári közigazgatásra történt átvétele folytán vonatkozik, függetlenül az időnként törvényesen megállapított quota-aráuyra bir hatálylyal." Az osztrák bizottság azon nézetben volt 1877-ben, „hogy a megállapított praecipuum közvetlenül a kötött egyezményen és csak közvetve alapul a törvényen, mely a szerződés létrejöttének előfeltételét képezte, hogy tehát e tekintetben a monarchia mindkét fele között szerződési viszony áll fenn, melynek megváltoztatása nem oly módon történhetik, mint a törvényeké, hanem mint a szerződések és a szerződési jogoké, minthogy egy szerződési viszony a szerződő felek mindegyike részére jogokat létesit, melyek beleegyezése nélkül meg nem szüntethetők és egyoldalúan époly kevéssé változtathatók meg." Áttérve a hányad kiszámítására, mindenekelőtt megjegyzéseket tesz a nyeremény- és szelvényadó tekintetében, és azon szilárd nézetének ad kifejezést, „hogy a nyeremény- és szelvényadó egyátalában és nemcsak most ne vétessék számításba, valamint határozottan óvást kell emelnie az ellen, mintha ezen adók számításba nem vétele a határőrvidéki praecipuum megszüntetésének compensatíójáúl szolgálhatna," Fölemlíti továbbá, „hogy meggyőződése és minden tárgyilagos számítási mód szerint a jelenlegi hozzájárulási quota Ausztria és Magyarország közgazdasági és pénzügyi viszonyainak nem felel meg, hanem az osztrák állam hátrányára áll fenn." „Ez már a mindkét részrőli egyenes adók fejlődéséből kiviláglik, mely adók már 1877-ben Ausztriában oly magasságot értek el, hogy azóta csak lényegtelenül egészíttethettek ki és többé felemelhetők nem voltak, mig ellenben Magyarországon a kiszámítási időszak alatt uj adónemek körülbelől 140 millió frtnyi összeggel hozattak be. E mellett azon elv, melyszerint valamennyi íj adó a számításból kiválasztandó, annál kevésbbé tűnik fel jogosultnak, minthogy épen az utolsó tiz év folyamában behozott ij adók a növekedett adóképesség legbiztosabb mértékét szolgál:atják. A hozzájárulási arányt számítása szerint 65.81 : 34.19-ben bünteti fel; a mennyiben valamennyi egyenes és közvetett adó övedelme 1876—1885-ig Ausztriában 2287,944.980 frt s az évi