Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1887

A költségvetést i főrendiház tárgyalja. 576 1887. ajánlja a költségvetésnek, tekintettel a külügyi helyzetre és az országgyűlés meglehetősen előrehaladt szakára; valamint arra, hogy a ministeriumnak ugy a képviselőházban, mint a bizottság e tárgybani tanácskozásai folyamán tett nyilatkozataiból azt a meggyőződést merité a bizottság, hogy a kormány ugy a helyzet súlyos voltának, mint az e részben reája háruló felelősségnek és feladatoknak teljes tudatával bir; hogy e nyilatkozataiban már eddig is a helyzet javításának egy némely figyelemre méltó iránypontjait és intézkedéseit megjelölte. Nem mulaszthatja el azonban a bizottság egyidejűleg kifejezni azon reményét és várakozását is, hogy a kormány a maga által is kijelölt uton egész erővel, kitartással és határozottsággal halad előre, hogy a baj orvoslására szükséges intézkedések előkészítését és keresztülvitelét mielőbb meginditandja." A főrendiház a költségvetést márcz. 14-én tárgyalta. Daczára hogy a bizottság emiitett jelentése jelezte a komoly helyzetet. Ghyczy Kálmán a költségvetést el nem fogadja; Gliiczy a helyzetet tisztán pénzügyi szempontból birálta meg. Komolynak és veszélyesnek tartja a pénzügyi helyzetet, de nem kétségbeejtőnek és orvosolhatatlannak. „Erős hitem, hogy erélyes eszközöknek felhasználásával pénzügyünk gyökeresen rendezhető lesz. A mit kétségbeejtőnek tartok csak az. hogy kormányunk nem bir a kellő érzékkel pénzügyünk iránt; nem bir tudatával a veszélynek, mely fenyeget, s a helyett, hogy megelőzésére erélyes eszközökkel lépne föl. részint kisszerű, részint kétes kivihetőségü tervezgetések mellett a korábbiakhoz egészen hasonló mostani költségvetésének tanúsítása szerint csaknem gond nélkül halad tovább. Elismerem, hogy azon rövid idő alatt, a mely ez országgyűlés tanácskozásainak még nyitva áll, mindazokat a törvényhozási intézkedéseket, melyek pénzügyünk kielégítő rendezésére megkívántatnak, megalkotni alig lehetséges; de az lehetséges, hogy a takarékosságot, melyet évek óta hangoztatunk, de egyszer sem követtünk, ne ígérjük ismét a jövőre, hanem vegyük foganatba azonnal; lehetséges, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat az abban foglalt számos nem okvetetlenül szükséges, és nem halaszthatlan kiadások törlésével ugy átalakittassék, hogy ha más nem lehetséges, állami bevételeink és kiadásaink közti egyensúly hiánya lényegesen apasztassék. Mivel cz óhajtásomat a törvényjavaslat elfogadásával el nem érhetem: a