Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1885

496 1885. Pénzügy. Az állami vasművek. zettil adományozott 10—10 kat. hold földek haszonélvezetéhez kötött adományozási föltételeket hatályon kivül helyezve, — haladéktalanul intézkedjék, hogy más úrbéres községek példájára a kérdéses földek haszonélvezete ne személyhez, hanem hivatalhoz köttessék, és hogy azok mint lelkészi, tanitói és jegyzői földek telekkönyveztessenek. A javaslat névszerinti szavazással, még pedig 144 szóval 116 ellenében (távol volt 151), nem fogadtatott el. A költségvetési tárgyalásoknál ismételten szóba kerültek az állami vasmüvek; fölemiitjük tehát hogy gróf Szapáry Gyula pénzügyminister a képviselőház 1885. ápril 28-án hozott határozatának megfelelően 1885. november 30-án jelentést tett az állami vasművek viszonyairól. E szerint a központi vasmiiigazgatóság életbeléptetése idejében 1881. év végén következő, többnyire düledező és elavult berendezésű vasgyárak állottak fönn: 1. vasolvasztó és öntőmű Róniczon. 2. vasfinomitó és hengermű Brezován, hozzátartoztak a) vasfinomitó Pieszokon, b) aczélhámor Quatimechen, c) lemezhengermű Quatimechen, d) vashámor Vajszkován (kincstári társulat), 3. vasfinomitó Kasztiviarszkán, 4. Pojuiki hámor Beszterczebányán (kincstári társulat), 5. vasolvasztómű Tiszolczon. 6. vasolvasztó és öntőmű Libetbányán, 7. vasolvasztó és öntőmű Govasdián, S. vasfinomitó Sebeshelyt, 9. vasfinomitó Ivudzsiron, 10. vasolvasztó és öntőmű Rojahidán, 11. vasolvasztó és öntőmű Fejérpatak, Trebusán, 12. finomitó és szerhámor Kabolapojánon, Az 1., 3., 4., 8., 10. és 11. alatti gyárak végleg megszűntek, a többiek átalakíttattak. Az uj gyárak a következők: 1. öntő edénygyár és zománczolómű Róniczon,