Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1892

1008 1892. Az Ausztriával kötött érmeegvezmény. „A monarchia két államának kormányai a két törvényhozásnak alkalmas időpontban az államjegyek bevonása iránt kölcsönös megegyezéssel előterjesztést fognak tenni. „Ezeknek a közös függő adósságot képező államjegyeknek bevonásából eredő költségeket 312 millió ausztriai értékű forint erejéig a monarchia két állama közösen, és pedig a magyar korona országai 30 százalékkal, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 70 százalékkal, viseli. „A papirpénzforgalom rendezésére, valamint a készfizetések felvételére nézve a két állam kormánya megfelelő időben megegyezésre fog jutni." Ezen intézkedésre nézve a kormány előterjesztése a következőket tartalmazza : Az 1867. évi XV. t.-czikk, mely Magyarország jótállását a 312,000.000 frt függő adóssággal szemben megállapítja, nem tartalmaz semmi intézkedést a tekintetben, hogy ezen adósságbevonásának esetére az abból előálló teherben a két állam hogy osztozzék. Az 1868. évi XLVIJ t.-czik 17. §-ában is tulajdonkép csak az államjegyek készítése, az ezekre való felügyelet, az elhasznált jegyek megsemmisítése, a forgalmon kivül helyezett jegyek beváltása s az ezen mi veletek körüli eljárás által igényelt költségek és díjazások tekintetében állapítja meg a 30 : 70 aránynak megfelelő kulcsszámot, 22. §-ában pedig ugyanezt az arányt az államjegyek bevonásánál előálló haszon megosztására is alkalmazza. Ilyen körülmények közt a teherviselési kulcs megállapításánál első sorban érvényesíteni kellett azon az 1867. évi XV. t.-czikk által világosan megállapított jogunkat, hogy bennünket csak a közös államadósságot képező 312 millió forint államjegy beváltásának hányada terhel, a sóbányautalványok helyett forgalomban levő államjegyek ellenben kizárólag a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok által rendezendők. A 312 millió forint államjegy beváltásának terhe tekintetében pedig a 30 : 70 aránynak megfelelő kulcsszámban történt a megállapodás, mert habár magáról az adósságról az 1868. évi XLVI. törvényczikkben ezen arányszám kimondva nincs, az egyéb terheknek és előnyöknek e megosztási kulcsa oly praejudiciumot alkot, hogy itt, hol az alkudozások terére kellett lépni, egy kedvezőbb kulcsnak érvényesítése egyértelmű lett volna az egész ügy elodázásával.