Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)

1892

1004 1892. Az Ausztriával kötött érmeegyezmény. „Mindkét államban egyelőre mindössze 26 milló korona összegben bronz érme veretik. Ezeknek az érméknek veretése és forgalombahozatala, ez utóbbi csakis az ausztriai értékű. 4, 1 és 5/io krajczáros rézváltópénz bevonása ellenében, a két pénzügyminister megegyezése után rendeleti utón megállapítandó határidőben történik. „Az ezüst, nikel és bronz érmék kibocsátásának megállapított összege a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között a 30 : 70 arány szerint osztatik meg. Ugyanebben az arányban osztozik a két állam az ausztriai értékű bármely nemű és veretű érmék bevonásának költségeiben." A váltópénznél a 30 : 70 arányszám az alkotmányos korszak kezdete óta alkalmazásban volt. Az ezüst érczpénz tekintetében a teher megosztásánál azonban nem volt legalább általánosságban valamely más előzőleg megállapított arányszáma a veretésnek alapul vehető, mert az 1867 óta kibocsátott váltópénz kivételével, a két állam pénzveretése között arány soha sem volt megállapítva; az ezüstértékpénz tekintetében ily arány megállapítva nem is lehetett, mert az ezüstnek jellege, mint értékpénz, a szabad veretes idejében legalább ki is zárt minden korlátot, melyet ily arány jelentett volna, De a veretés aránya nem is szolgálhatott az ezüstértékpénz bevonásával járó teher megosztási kulcsának alapjául, mert az ezüstértékpénz veretése nem az egyik vagy másik fél előnyére, hanem a forgalom érdekében történt és a szabad ezüstveretés idejében igen nagy részben tényleg magánosok számlájára eszközöltetett, de ezenkívül ugy a kivert ezüstértékpénz, mint váltópénz mindkét állam forgalmának szolgált. Igy egyéb biztos és megtámadhatlan alap hiányában mindkét fél jól felfogott érdekében fekvőnek látszott ugyanazt a kulcsot alkalmazni az érczpénz bevonásánál is, a mely a mivelettel járó előnyök, jelesül a váltópénzek kibocsátásával járó haszon felosztására is megállapittatott, a 30 : 70 arányszámot, mely különben is eddig minden a pénzrendszer és érmeügy terén felmerült haszon és vesztesség megállapitásánál alkalmazásba vétetett.