Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)
1892
1892. 997 be, ha a standard uncia ezüst londoni ára 51'74975 pennyt tenne, a mi 1 : 18"22 értékaránynak felel meg. A koronaértékre szóló ezüstérmék nem értékpénzek, hanem az értékpénz és váltópénz között középhelyet elfoglaló érmék a milyenek Angliában, Németországban és a latin Unió államaiban is veretnek. Ez teszi indokolttá, hogy névértéküknek inkább megfelelő kisebb finomsággal veressenek. Az ilyen érmék 900 vagy 835 ezredrész finomsággal veretnek. A törvény technikai tekintetekből a latin Unió államaiban is elfogadott utóbbi ötvözet mellett foglal állást. Az érmék nyerssúlyának megállapításánál figyelemmel kellett lenni először is arra, hogy ezüsttartalmuk lehetőleg arányban álljon a latin Unió államaiban forgó hasonló érmék ezüst tartalmához, a mely érmék névértékéhez a koronaértékre szóló ezüst érméink névértéke közel áll, s továbbá arra, hogy a tizes számrendszerben kereken kifejezhető súlyviszonyban legyenek verhetők. Az egy-koronás ezüst érme értéke, a mely az arany koronával egyenlőnek számítandó, a megállapitott nyerssúly és finomsági tartalom figyelembevétele mellett az arany korona értékével csak akkor lenne egyenlő, ha a Standard uncia ezüst ára Londonban 68.86 pennyvel jegyeztetnék, a mi 13*69 : 1 értékaránynak felel meg. Ez az értékarány Németországban 13*95 : 1, Angliában 14*28 : 1 és a latin Unió államaiban 14*38 : 1. A koronaértékre szóló ezüstérméknek a forgalomban az a szerepe jutott, a kormány fölfogása szerint, hogy kitöltsék az ürt a tulajdonképi váltópénz és az értékpénz, illetőleg az utóbbit helyettesítő papírpénz között. Habár azért, mivel eddigi pénzforgalmunkban egyforintos értékpénzek is vannak, a forint felét képviselő koronások, illetőleg annak negyedét képviselő félkoronások helyzetét az uj rendszerben nehéz előre megállapítani, mégis valószínű, hogy a koronaértékre szóló ezüstérméket egyrészt az ausztriai értékű ezüst értékpénznek az 1857-iki érmeügyi nyiltparancs alapján vert a. é. 1/ i forintos ezüst érméit, a melyek czélszerűtleneknek bizonyultak, helyettesítsék, másrészt és pedig kiváló mérvben arra, hogy akkor, a midőn az egyforintos államjegyek a forgalomból ki fognak vonatni, azokat sikerrel pótolni fogják. Végül valószínű, hogy a félkoronás darabok csekély részben azt a A koronaérték megállapítási.
