Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. II. kötet: 1893-ig (Budapest, 1894)
1892
992 1893. A koronaérték megállapítása. Azokkal a költségekkel szemben, a melyeket az államkincstár az érmeforgalom érdekében az által vállal magára, hogy a rendes kopás folytán sulyavesztett arany érméket teljes névértékben beváltja, még pedig tekintet nélkül arra, hogy azokat saját, vagy magánfelek számlájára verette; bizonyos csekély mérvű verdedij megállapítása méltányosnak mondható. Tekintettel azonban arra a fontosságra, a melylyel a verdedij a váltóárfolyamok alakulására, az arany bejövetelére, esetleg kivándorlására nézve birhat: az is indokolt, hogy a verdedijra nézve egyedül maximum szabassék meg, s a tényleges verdedij számszerű megállapítása pedig a rendeleti útra hagyassék, hogy ez által a forgalom váltakozó igényeivel számolni lehessen. A mi a verdedij mérvét illeti, meg kell jegyezni, hogy a német ermetörvényben a szedhető verdedij maximuma 7 márka a finom arany fontja után, vagyis mintegy 0'5%i a birodalmi bankról szóló törvény szerint azonban a bank a pénzláb szerint a finom aranynak 1.395 márkát adó fontját 1.392 márkával váltja be, a mi 0'215% verdedijjal ér fel. Az egyesült államok verdedijat nem szednek. Angliában nem ugyan a verdedij. de az angol bank által szedett dij 0'16%°^ a latin unió államaiban 0'216°/ 0-ot tesz. A magánosok részére ugy a húsz- mint a tiz-koronások veretése van megengedve. A latin unió államaiban minden érmenemből veretnek a magánosok számlájára is, Németországban ez csak húsz-márkásokban történik. A tapasztalás mindkét helyen azt mutatja, hogy a husz-márkás, illetőleg husz-frankos aranyokat azért, mert veretésök kevesebb kamatveszteséget okoz, mint a tiz-márkások, illetőleg tiz-frankosok ugyanannyi időbe kerülő veretése, tetemesen nagyobb mennyiségben verték, s igy a szabadveretés korlátozásának tulajdonkép jelentősége nincs és a forgalomnak alig indokolható megszorítását képezné. Minthogy azonban a tiz-korooás veretése költségesebb verdedijának maximuma valamivel magasabbra állapíttatott meg. „Az előző §-ok értelmében veretendő arany értékpénzeken kivül az 1868-ik évi VII. törvényczikk 2., illetőleg 3. §-ának megfelelőleg aranyak kereskedelmi érmekül továbbra is verethetők; ellenben az 1869-ik évi XII. törvényczikk alapján forgalomba hozott nyolcz- és négyforintos aranyérmék többé nem veretnek.
