Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1875

1875. 621 Horvátország szávántúli, valamint a fiumei terület lakosai részére a kedvezményi árú só, fejenkint 6V

2 kgmot számítva, 8 frt 25 krért (eddig 8 frt 21

4/

1

0 kr); — a magyar-horvát tengermelléki halászok számára a kedvezményi fehér tengeri só, a szükséges ellenőrzési szabályok fentartása mellett, 4 frt 75 krért (eddig 4 frt 71

4/

1

0 kr) szolgáltattatik ki. (11. §.) Gyári és ipar-czélokra a sótermelési helyeken Mármarosbau és Erdélyben a tiszta kősó 58 krajczárért (eddig közig, uton bécsimázsánkint 21 kr, tehát 100 kgr 37

5/

1

0 kr volt megállapítva), Sóvárott a főzött só 1 frt 16 krért és Fiúméban 1 frt 45 krért adatik. (13. §.) A fölemelést, melyet a törvény megállapít, a pénzügyminister azért hozta javaslatba, mert az államkincstár az eddigi árak mellett a termelési költségeket sem kapta meg. Gyári sónál biztosíték követeltetik, mely 20%-át teszi azon összegnek, mely az egy egész évre engedélyezett sómennyiségért az illető gyárhoz vagy ipartelephez legközelebb fekvő sóhivatalnál fennálló teljes egyedárusági ár szerint fizettetnék. — Pénzügyi hatásuk jelentősége szempontjából föl kell említeni a katonai nyugdijak szabályozásáról és a nyilvános betegápolás költségeiről szóló törvényeket. Az 1875: LI. t.-cz. a közös hadsereg (hadi tengerészet) és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról szabályozó nyugdijakat tartalmazza. Addig a közös hadsereg és hadi tengerészet tisztjei, lelkészei, katonái és hivatalnokai az 1855. évi nyugdijszabály szerint. — a legénységi létszámhoz tartozó személyeknek rokkantsági zsoldjai pedig az udvari haditanács 1817. évben kiadott s azóta számos rendelettel módosított szabály értelmében szabattak meg. A honvédség nyudijai és rokkantsági zsoldjai az 1868: XLI. t.-cz. 19. §. folytán egyelőre ugyanazon szabályok szerint állapíttattak meg. A változott viszonyok, az 1855. óta életbe lépett szervezési változások, a védtörvény alkotása, és a honvédség felállítása uj nyugdíjtörvény alkotását tették szükségessé, és az 1872. és 1873-iki delegatiók ismételve sürgették a hadügyministert ez ügyben. Szende Béla 1875. november 4-én terjesztette elő az illető törvényjavaslatot. A sójövedék. Katonai nyugdijak.