Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)
1875
1875. 603 zető társulat az illető kamatélvezőnek rovására vonja le s az illető adóhivatalba szolgáltatja be. (6. §.) A tekekamatadó 1875. január 1-vel az uj törvény határozatai szerint rovatik ki (10. §.) és egyelőre a polgárosított határőrvidéki részekre nem terjed ki. (9. §.) Magyarországon a magánbányászat a regale alapján a nyers jövedelemnek bizonyos hányadát fizette; ez a bánvaadó a nyersterménvek egy tizedének beszolgáltatásából állott s rendesen akként vettetett ki, hogy az illető bánvamivelők a nemes fémeket és az azokat tartalmazó érczeket a kincstárnál beváltani lévén kénytelenek, az avval megbízott beváltó-, pénzverde- és kohóhivatalok a beszolgáltatott fém szabad (azaz a beváltási és olvasztási költségeknek az eredeti brutto-értékből levonása után a termelőknek kifizetendő) érték összegéből egy tizedrészt bányavám (Urbura, Bergfrohne) fejében egyszerűen visszatartottak. A bányavám ezen beszedési gyakorlata csak a vas- és a távolabb fekvő rézbányaművekre nézve — melyeknek terményeit a kincstár felkészítés végett nem használhatta — szenvedett annyiban módosítást, a mennyiben ezen termékek után járó bányavám különböző vidékek szerint különböző árban váltatott meg, sőt a vasérczekre sok helyütt, a bányavám jogosságát el nem ismerő tulajdonosok vonakodása miatt nem is foganatosíttatott; a többire nézve azonban 1862. május 1-éig határozottan fentartatott és szedetett. A bányaváin mellett a bányajövedelmi adó legelőször az 1850. ápril 25-én kelt császári nyílt parancs által hozatott be hazánkba is ; a bánya- és huta-üzleti jövedelem az I. osztályú jövedelem közé soroztatott és 5°/ 0-kal adóztatott meg, azon fentartással azonban, hogy a fennálló bányajogbér (bányavám) összege a bánya- és hutajövedelem utáu fizetett adóból levonassék s csak a felesleg hajtassék be jövedelmi adókép. Az 1854. november 1-éu hatályba lépett bányatörvény 219. §-a a bányavámot továbbra is föntartotta ; az 1854. okt. 4-én 632. sz. pénzügyministeri rendelettel a bánvavám aszerint, amint a termékek eredeti termelési alakjukban vagy lényeges átváltoztatással hozatnak forgalomba 5, illetőleg 3°/ 0-ra szállíttatott le, feutartatván továbbra is az az intézkedés, hogy a kincstári beváltóhivatalokhoz beszolgáltatott termények után járó Banyaadó.
