Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1872

1868. 347 a fedezési dijak a telivérnél 50 frt, félvérnél 30 frt. A mezőhegyesi ménesben volt: 1. igás ménes 1G —17 markos irlandi és vegyes normann, vagy norfolk-irlandi keresztezésből származott 74 kauczával; 2. a félvér angol faj: a) neliezebb félvér angol ménes 75 drb 15

3—16

2 m. kanczával; b) könnyebb félvér ménes 84 drb 15

1 — 15

s m. kanczával; 3. a félvér arabfaj; a) nehezebb Gidron 70 drb 15

1—16 m.; b) könnyebb Shagya 70 db. 15—15

3 m. kanczával; 4. a normán faj a) nehéz 74 drb 16—17 m. Nonius; b) könnyebb: 75 drb 15—15

3 m. kanczával; 5. a lipiczai faj: a) nehezebb 15—15

3 m. 67 drb. Majestoso; b) könnyebb 14

2 — 15

1 m. 28 db. A méntelepekben volt: 1869. évben 1.200 mén, 1872. „ 1.640 „ mely 51S állomáson 54.682 kanczát fedez. A telepek következők: 1. telep: Székesfehérvár 486 ménnel és 146 állomással. Teleposztályai: Fehérvár, Ötevény, Bajna, Fehérvár és Ozora; 2. telep Nagy-Kőrös 790 ménnel és 256 állomással. Teleposztályai : N.-Kőrös, Versecz, Eperjes, Baja, Kun-Szt.-Miklós, és Álmosd. 3. telep: Sepsi-Szt.-György 235 ménnel és 71 állomással. Homoród, Sepsi-Szt.-György, Retteg, és Deés 4. telep: Varasd 118 ménnel és 45 állomással. Teleposztályai : Varasd, és Eszék. Az álladalmi mének számát a minister nézete szerint fokozatosan 2600 drbról 3000 drbra kellene szaporitni. „Minél gyorsabban történnék ezen fokozatos szaporodás, annál hamarább állhatna be az az időpont, midőn a tenyésztés fokozatos emelkedése folytán, az állam ezen költséges intézményt ismét szűkebb körre szoríthatná, végre teljesen meg is szüntethetvén és megvetvén ily módon alapját az okszerű lótenyésztésnek, annak fentartását, tovább fejlesztését magokra az első sorban érdekelt tenyésztőkre bizhatná". Lótenyészintézetek.