Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1848-1867

24 1848—1867. 24 közigazgatási kiadására és az országgyülésileg megállapítandó közös költségekre fordíthassa, a f. év lefolyta után azonnal adandó számadás és kölcsönös beszámítás mellett, egyszóval az ország állami jövedelmeinek beszedéséről s azok mértékéig az állam szükségeinek pontos fedezéséről saját felelőssége alatt gondoskodjék, és ezen eljárásában, a mennyire mulhatlanul szükséges, a tényleg fennálló gyakorlati szabályok szerint, felelősség mellett eljárhasson. „2. A fentebbi meghatalmazás folytán az ország összes törvényhatóságai s azok tisztviselői személyes felelősség terhe alatt kötelesek lesznek az egyenes és közvetett adók behajtásához segédkezeket nyújtani, s a közjö vedelmeket illető ministeri rendeleteket pontosan végrehajtani. „3. A megyei és kerületi törvényhatóságok folytonos gyakorlatában voltak azon jognak, hogy saját beligazgatási költségeikről a költségvetést elkészítették, azt az illető kormányszékhez, az 1848-iki törvények szerint a belügyministerhez. felterjesztették, s a helybenhagyott költségvetés szerint az adót az egyes adózókra kivetették, beszedték és pontos számadás mellett a kitűzött czélra fordították. A törvényhozás fog jövőre nézve intézkedni aziránt, hogy e részben a megyék és kerületek ezen önkormányzati jogukat a jelen év végétől kezdve mikép gyakorolják: mintán azonban minden közterhek ki vannak már ezen évnek folyamára vetve, a befizetett és még hátralékban levő adók iránti számitások, ugy a kétféle behajtás nehézségei végtelen bonyodalmakkal járnának, melyek utóbb is alig lennének tisztába hozhatók: meghatalmaztatik a felelős ministerium, hogy a már ezen évre kivetett s általa beszedendő adók összegéből minden megyének és kerületnek annyit adjon ki, a mennyit a megye s illetőleg kerület által megállapítandó s a belügyministernek is felterjesztendő, s ez által jóváhagyandó megyei és kerületi költségvetés igényel; ezen összeget a megye és a kerület számadás terhe alatt saját tisztviselői által kezelje s a beligazgatás költségeire fordítsa. „4. A sz. kir. városoknak azon joga. melyet községi költségeiknek megállapítására, kivetésére, behajtására nézve 1848 előtt gyakoroltak s jelenleg is gyakorolnak, továbbra is fentartatik. „Mivel azonban a sz. kir. városoktól és az első biróságu községektől azon jövedelmi források, melyekből a törvénykezés Pénzügyi felhatalmazás.