Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1871

284 1871. A közös hitelművelet iránti tárgyalás. „Ezen törvényben lemondott az országgyűlés azon jogról, hogy az igy megállapított költségek mennyiségéhez szóljon; de nem mondott le arról, hogy ezen rovatok természetét bírálat alá vegye, a fölött vitatkozzék, arról határozzon." „Én a ministeri felelősségre igen nagy súlyt helyezek. De hogy a ministeri felelősség betakarjon mindent, az ellen részemről határozottan tiltakozom. Én elismerem, hogy vannak perczek, midőn a ministeriumnak nem csak joga, de kötelessége is, az ország fönnállhatása és biztonsága érdekében a törvényadta korlátokon túl is saját felelősségére intézkedni. De midőn ezt beismerem, azt tartom, hogy kötelessége az országgyűlésnek igen szűken magyarázni ezen hatalmat; mert utoljára ezen czimen mindig és minden körülmény közt túl fogja magát tenni a ministerium a törvényen. Legyen ez a jog igazán a legvégső esetre szorítva. Legyen azon eszköz, melyet az a végső esetben az ország megmentésére használ." A szavazásnál (november 24-én) Zsedényi javaslata névszerinti szavazással 133 szó ellenében 187 szavazattal (távol volt 105) elvettetett és Wahrmann Mór javaslata fogadtatott el. Yéyleges elintézést ez az ügy 1872-ben az illető póthitel megszavazásakor nyerte. 1871. évi költségvetés előterjesztése. Magát az 1871. évi költségvetést Kerkápoly Káróly pénzügyminister az 1870. október 26. ülésben terjesztette elő; az ez alkalommal mondott beszéde a pénzügyi helyzetnek teljes föltárása s igy határozott „exposé"-nak nevezhető. Utalván arra, hogy az 1870. évre megszavazott költségvetés 14,895.498 frt hiányt tüntet fel; kijelenti, hogy az általa bemutatott és az 1871. évre szóló még 9,872.258 frttal nagyobb hiányt tartalmaz. „Előzőleg s még mielőtt a részleteket kifejteném, legyen szabad abban keresnem némi igazolást, hogy az egyszer beállott deficitnek rögtöni eltüntetése a legjobb akarat mellett sem lehetséges, kivévén azon egyetlen esetet, ha egyáltalában terméketlen czélokra lett volna a kiadási többlet előirányozva, olyanokra, melyeket csak akarni kell és föl lehet adni, minden további következmény nélkül. De ha intézmények alapíttattak több kiadással, ha termelési kezdeményezések tétettek: akkor nem lehet a költekezést abban hagyni, ha csak romba nem akarjuk