Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)
1871
•282 1870. A közös hitelmüvelet iránti tárgyalás. ről Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán, Irányi Dániel, Símonyi Ernő, Helfy István stb., szóval a legelső vezérférfiak szerepeltek. Zsedényi a többek közt mondja „Megengedem, hogy lehetnek esetek, hol a közös budgetben előirányzott összegek nem elegendők a szükséges kiadások fedezésére, és hogy az ország biztonsága pótkiadásokat követel; de ezek fedezéséről semmiképen sem gondoskodhatik a közös pénzügyminister, hanem Magyarországot illetőleg a magyar pénzügyministerhez tartozik folyamodni, ez pedig ismét az országgyűléshez. És ha az országgyűlés együtt nincs s pénziigyministerünk meg van győződve ezen költség halaszthatlanságáról: akkor igenis a maga felelősségére előlegez pénzeket; de nem mint közös kölcsönt, hanem egyenesen a magyar állami pénztár részére és eziránt az országgyűléshez fordul indemnityért. A legnagyobb veszély abban fekszik. ha a közös pénzügyministernek megengednők: hogy az ország rovására hiteimiveleteket eszközölhessen; ő csakis a kiadások igazolása iránt fordulhat a delegátiókhoz, de miképen és mily módon fedeztetnek: ez egyátalában nem a delegátió ügye, sőt a közös adósság ügye sem tartozik a delegátió elé." Wahrmann fölszólalásában a pénzügyminister okoskodását taglalja: — „Azt mondta a pénzügyminister, hogy miután a kiadás közös : közös érték alapján is kellett történni a kölcsönnek. De én nem hiszem, hogy a pénzügyminister ur maga is oly komolyan vette volna ezt; de miután az országgyűlési naplóban s tudósítóban a nyilatkozat benfoglaltatik, azt szem előtt kellett tartanunk. Nézetem szerint ezen eszme egyátalában nem fér össze a törvénynyel; ellenkezőleg a törvény értelmével egyenes ellentétben áll; mert habár a kiadás közös is: a fedezésnek nem lehet közösen történni, hanem csakis az országgyűléstől függhet annak elhatározása, hogy miként akarja fedezni." Ghyczy Kálmán fejtegetésében mindenekelőtt arra az álláspontra helyezkedik, hogy a magyar kormánynak a túlkiadások szüksége iránt is, és nemcsak a fedezet tekintetében kötelessége védekezni; mert a kiegyezési törvény szerint a közös költségvetés mindkét ministerium befolyásával készül. „A kormánynak a törvényt megszegni soha sem szabad. De vannak a nemzetek életében esetek, melyekben a törvény czéljának elérése, az ország fentartása okvetlenül megkívánja, hogy a törvény szegessék meg, és ha ily esetekben a kormány az országgyűlés