Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)
1871
1868. 275 által nagyban emelkedtek volna a közgazdasági erők és az ország adóképessége." Ezenkívül azonban még egy más czél is lebegétt Lónyay szeme előtt. Az egyensúly állandó föntartásával az államhitel megszilárdult volna „és lassankint a legjobb hitelű államok sorába jutunk" és ekkor az osztrák államadóssághoz fizetendő járuléknak törlesztését óhajtotta volna, amennyiben kedvező föltételek mellett köthettünk volna e czélra egy nagyobb kölcsönt. „Az ily rendezett pénzügyeknek örvendő állam, minő Magyarország lehetett volna, bizonyára köthetett volna oly kölcsönt, melynél 100 frt valóságos értéket kap 6 frt kamat kötelezettsége mellett, és ha vesszük az osztrák convertált reute árkeletét a múltban, kétséget nem szenved, hogy ezen pénzügyi műtét folytán államadóssági járulékunk egy negyedével alább szállítható lett volna vagyis az államadóssági évi járulék megváltása azon arányban lett volna kedvezőbben keresztül vihető, a mily arányban kedvezőn állt volna Magyarország állami hitele az osztrák állam hiteléhez képest " „A jelzett uton több irányban nagy eredmények lettek volna létesíthetők, oly eredmények, melyek megérdemelték volna, hogy államháztartásunkban a legszigorúbb takarékossággal járjunk el. Elsőbben is megszűnt volna a függés, melybe Magyarország jutott az által, hogy az előbbi adósságok kamataihoz és törlesztéséhez bizonyos évi járadékot köteles fizetni és egy lépéssel közelebb jutottunk volna a magyar pénzügyek teljes Önállósításához." I)e nemkülönben nevezetes eredmény lett volna, ha az államadóssági járuléknál megtakarítván 6—7 milliót, ennek pl. felét ismét saját kiadásaink növelésére forditottuk volna, másik felét pedig ezen adósság gyors törlesztésére, mely uton 20—25 év alatt az leróható lett volna az adózok terheinek növelése nélkül, sőt egyenes mérséklésével. Megvallom 1868-ban és 1869. elején ezen terv keresztülviteléről komolyan gondolkoztam. Azon időben a körülmények is kedveztek, minthogy az osztrák államadósság birtoklói a couponadó felemelése és a decretált conversio folytán különösen azok, kik Hollandban több 100 millióra menő összegeket birtak, hajlandók lettek volna egy teljesen rendezett pénzügyi viszonyoknak örvendő állam kötelezvényeivel, habár kisebb, de tökéletesen biztos kamatozás mellett, ezen pénzügyi műtétet keresztül vinni. Meg vagyok győződve, hogy ha az általam kö18* Lónyay a pénzügyi helyzetről.
