Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1870

•196 1870. I'énztigyi bizott­ság jelentése. tételek szerint a költségvetés egyes részeiben zavart okozható összhangzástalanság mutatkozik, amennyiben például az, a mi az egyik ministerium költségvetésében fejezetnek neveztetik, a másikban czím neve alatt fordul elő; s ismét másutt a czímek és rovatok zavartatnak össze." Az 1870-iki költségvetésben a jelentés szerint van több irányban haladás: a brutto-budget elveinek már inkább van elég téve; a rendes és a rendkívüli szükséglet helyesebben különválasztva; a ministeriumok egy része már indokolást is adott; miért is ezt minden ministe­riumtól követeli. Kivánságok, melyeknek kifejezést ad, a következők: a köz­pontban a hivatalnokok száma kevesbítendő. Az 1849. óta nyugalmazottak közül nem illeti nyugdíj azokat: a) kik politikai, közigazgatási kormánytestületeknél taná­csosinál nagyobb rangban voltak; b) kik megyékben, városok­ban, vidékeken és kerületekben kir. biztosi, főispáni, főispán­helyettesi vagy főnöki hivatalt viseltek; c) kik alárendeltebb politikai, közigazgatási hivatalokban 10 évnél rövidebb ideig szolgáltak. Ha azonban az a) és b) pontokban foglaltak, más hivatalos állásban már előbb töltött szolgálati éveik után az 1848. évig fennállott nyugdijszabályok értelmében nyugdíjra igénynyel bírnak, ezen szabályszerű nyugdíj élvezete tőlük nem vonandó el. A c) pont alatti alsóbb rangú hivatalnokok utolsó fizetésük egy évi összegével véglegesen elégitendők ki. A fen­tebbi pontokban elősorolt hivatalnokok özvegyeinek vagy árvái­nak részére utalványozott nyűg- és kegydijak, nevelési és ellá­tási pótlékok minden tekintet nélkül arra, vájjon férjeik — illetőleg atyjuk — birt-e a szabályok értelmében nvugdijképes­séggel, továbbra is teljes épségükben fentartatnak. A ministerelnökségnél kiemeli: A tárgyalások alkalmával a jelenvolt ministerelnök nyilatkozatai alapján a bizottság meggyő­ződött arról, hogy a kormány eddig élénken érezte egy szükség esetében rendelkezésre álló alap hiányát s hogy annak az előirányzatba való fölvétele ép a két éven át szerzett tapasz­talatok által teljesen igazolható volt; tekintve tehát, hogy más alkotmányos államokban is a kormánynak ily czimen bizonyos összegek szoktak rendelkezésére állani, a bizottság azon meg­győződésben, hogy a ministerium a kért összeget helyes czélokra s a közérdek előmozdítására forditandja, megszavazandónak vél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom