Matlekovits Sándor: Magyarorszag államháztartásának története 1867-1893. I. kötet: 1875-ig (Budapest, 1894)

1870

•192 1870. Pénzügyi felhatalmazás. „Törvényjavaslat. 1. §. Addig is, mig az 1870. évi államköltségvetés törvényhozási tárgyalás után megállapittatnék: fölhatalmaztatok a pénzügyminister, hogy a magyar korona országaiban fennálló összes adókat az 1865/8 : XVIII. és XXVIII. törvényczikkek értelmében az 1870. évi január 1-től kezdve, ugyanaz évi márczius hó 31-ig beszedhesse és az állam kiadásait az 1870. évre beterjesztett államköltségvetés és a pénzügyi bizottságnak erre vonatkozó jelentése alapján fedezhesse. — 2. §. E törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg." Ez a törvényjavaslat, mely az ellenzék részéről jött, a kilencz osztályhoz utasittatván, a központi bizottság egy más javaslatot terjesztett elő; mely szórói-szóra az 1869: XXIII. törvényczikkben nyert kifejezést. Ez alkalommal a ministerium, a kormánypárt és az ellenzék közt lieves vita fejlődött ki a fölhatalmazás módjára nézve, a mennyiben az ellenzék a fölhatalmazást egy a ház által még el nem fogadott költségvetés alapján, alkotmányosság szempontjából határozottan kifogásolta. A központi bizottság előadója Széli Kálmán (a deczember 20-iki ülésben) azt, hogy mért kell a meghatalmazást az 1870. költségvetésére adni, egyrészt arra fektette, hogy „az 1870-iki költségvetés, ugy amint az előttünk fekszik, közelebb áll a normális budgethez, mint az 1869-iki" és mert „a helyes elszámolás lényeges akadályait látja abban, ha az év első részében oly alapon kezdetik meg az elszámolás, melyet a másik részben meg kell szüntetni". Tisza Kálmán határozottan ellenezte az egész okoskodást, és ez alkalommal az úgynevezett „indemnitv"-re nézve is nyilatkozván, a többek közt mondja: — „Mind a parlamenti kormányzatot, mind az indemnit.y eszméjét ugy fogom fel. hogy, ha rendkívüli körülmények azt igénylik, hogy rendszeres, szabályszerű módon költségvetésről gondoskodni nem lehet, ebből nem az következik, hogy a képviselőház anélkül, hogy azt alaposan tárgyalta volna, magára vegye a felelősséget, hanem igenis az, hogy a mit az állam szükségei, a mit a fennálló törvények, mint például a honvédségről szóló törvény, kívánnak, azt addig, a mig a rendszeres megszavazás megtörténik, saját felelőssége alatt teljesítse a ministerium, kérvén, hogy a képviselőház annak idejében azokat a budgetbe vegye fel és ezáltal tényleg neki az indem-