Állami költségvetés - 1949
Részletezés - Általános indokolás
4 kisebb üzemek is. Az állami üzemek közül a voltaképpen pénztári funkciót ellátó postatakarékpénztár a közigazgatási költségvetésbe kerül, a többi állami üzemek közül egyesek nemzeti vállalatokká alakulnak, vagy átalakulásuk folyamatban van s így az 1949. évi állami költségvetés csak a Posta, távirda és távbeszélő (a továbbiakban Posta), az Államvasutak és az Állami Mezőgazdasági Gépüzem előirányzatát tartalmazza. Meg kell jegyezni, hogy az üzemi költségvetések voltaképpen már nem részei a szorosabb értelemben vett állami költségvetésnek, hanem inkább az állami üzemgazdasági költségvetés keretébe tartoznak. Az államháztartásban és az állami költségvetésben közvetlenül is visszatükröződnek a gazdasági szervezetünkben bekövetkezett változások, így elsősorban az ipari vállalatok, iskolák államosítása, valamint az önkormányzati, egyesületi, érdekképviseleti, vagy magánfeladatoknak állami feladatokká nyilvánítása. Az állami feladatok bővülése, a szocializálódás folyamata és a tervgazdálkodás kiépítése annak felismerésére vezetett, hogy a különböző közületi — közigazgatási és üzemgazdasági — költségvetéseket összefoglaló nemzeti költségvetésbe kell foglalni. A nemzeti költségvetés biztosíthatja csak teljes mértékben az ország gazdasági erőivel a legeredményesebb gazdálkodást, a közületi szükségleteknek helyes sorrendi és arányos kielégítését és a tervszerű beruházási politikát. A nemzeti költségvetés rendszerének kiépítése huzamosabb időt vesz igénybe, a most benyújtott 1949. évi állami költségvetés tehát még nem nemzeti költségvetés, de mindenesetre jelentős lépés a nemzeti költségvetés felé vezető úton. A nemzeti költségvetés összeállításának alapfeltétele az, hogy az egyes közületi költségvetések az ideális költségvetés alapelvein felépülő azonos rendszerben készüljenek. A nemzeti költségvetés alapelvei a teljesség, egységesség, áttekinthetőség, részletesség és megbízhatóság. Ezeknek az alapelveknek minél teljesebb megvalósítását tűzte ki célul a költségvetési reform, amelynek rendszerében az 1949. évi állami — se mellett az összes önkormányzati — költségvetés elkészült. A költségvetés teljességére törekvés tükröződik abból hogy a költségvetés tartalmazza az állami üzemek, illetőleg a nemzeti vállalatok gazdálkodásának nettó eredményeit. A költségvetés egysége érdekében kellett az alapokat és letéti kezeléseket az állami költségvetésbe olvasztani. Az áttekinthetőséget a kiadásoknak és bevételeknek kezelési osztályokra, valamint az állami szerveknek és feladatoknak egységes költséghelyrendbe foglalása, a különböző költséghelyeknél jelentkező szükségleteknek pedig szigorúan megállapított költségnemrendbe sorolása biztosítja. A költségvetés megbízhatóságának biztosítéka a szükségletek pontos felmérése, a szükségletek reális mértékét kifejező normák megállapítása és alkalmazása. A kiadásoknak a részletes rovatrendszerben előirányzása és a mérőszámok alkalmazása azt is lehetővé teszi, hogy az államháztartás pénzszükségletén felül annak anyagszükséglete is pontosan megállapítható legyen. Az 1949. évi állami költségvetés legfőbb célul a stabilizáció fenntartása mellett a beruházások fokozását s ez úton a hároméves tervnek két év és öt hónap alatt megvalósítását, a kiszélesített körű állami feladatok minél teljesebb ellátását és honvédségünk fejlesztését tűzte ki. A növekvő feladatok természetszerűen nagyobb számú munkaerő alkalmazását teszik szükségessé s így az állami alkalmazottak létszáma, különösen a különböző államosításokkal kapcsolatban jelentékenyen emelkedett. Az elmúlt költségvetésekkel szemben a legfontosabb és legszükségesebb szükségletek kielégítését inkább sikerült biztosítani, amellett, hogy az egész közigazgatásban a legnagyobb mérvű takarékosságra törekedtem. A költségvetés legfőbb céljának elérését jelentős részben a nemzetközi kötelezettségeink csökkentése tette lehetővé. A megnövekedett kiadások fedezésére a nemzeti jövedelem emelkedése, a gazdasági életünk államosított szektorának növekedése és adórendszerünk megfelelő átalakítása nyújt lehetőséget.