Állami költségvetés - 1946-1947
Iparügyi minisztérium - INDOKOLÁS AZ IPARÜGYI MINISZTÉRIUM 1946/47. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
33 mig a bauxit-aluminium társaságok közül a Dunavölgyi Timföld Ipar Rt. 30%-a van tárcám birtokában. Iparfejlesztésünk szempontjából igen nagy jelentőségűek ezek a magyarszovjet vállalatok, ugyanis a Szovjet-Unió által nyújtandó apportok szinte egyedüli lehetőségét képezik ma új gyári berendezéseknek a termelés szolgálatába való beállítása terén. Ezenkívül a vegyes vállalatok létrehozására vonatkozó egyezmény lehetővé tette, hogy nem kerül kiszállításra az országból igen sok olyan gépi berendezés, amely egyébként jóvátételi kötelezettségeink következtében a Szovjet-Uniót illette volna. A villamosipar gazdasági és szociális következményei oly messzemenőek, hogy kifejlődése nem hagyható tisztán a magánvállalkozás kezén, hanem országos megszervezésének és irányításának feladata az államra hárul. E téren az állami beavatkozásnak fokozottabb mértékben kell érvényesülnie, ezért egyrészt az energiatermelés leglényegesebb telepeit egyesíteni kívánom egy állami részvénytársaságban, másrészt az állami tulajdonba nem vett villamosművek tekintetében is döntő, irányító befolyást kívánok biztosítani részemre az ország gazdaságos villamosenergia gazdálkodásának érdekében. A nehézipar terén is döntő vállalkozással kezdődik a mostani költségvetési év, minthogy tárcám felügyelete alatt álló MÁVAG-on kívül állami kezelésbe került a három nagy nehézipari vállalat, a Weiss Manfréd, a Rima és a Ganz-gyár. Ezeket az üzemeket a kincstár egyéni cégként működő állami vállalatok formájában fogja kezelni. Biztosítani fogom ezzel a nehézipari vállalatok termelésének a legmesszebbmenő belső összhangját is. A szénbányák államosításáról az 1946 : XIII. tc. már intézkedett. Ezideig 71 szénbánya került állami kezelésbe és biztosítva van az üzemek folytonossága. Elkészültek a jövőben a termelés tervszerű emelésének céljait szolgáló műszaki üzemtervek és folyamatban van a megalakítandó állami szénbánya vállalat nagy körültekintést igénylő racionális és ökonomikus megszervezése is. Az ország kis- és háziiparának megerősítésére,ezeknek mentől szélesebb körben való fejlesztésére mindent meg kívánok tenni. Az ország jelenlegi helyzetében gyári-, sőt még kisipari termelésünk nagy részét is a jóvátétel veszi igénybe s így a belföldi szükséglet fedezése nagyrészt csak a kis- és háziipari termelés megfelelő fokozásával lehetséges. A háború következtében a kisipari üzemek és műhelyek nagyrésze tönkrement. A kisiparosok gépeiknek és szerszámaiknak túlnyomó részét nélkülözik. A jóvátétel az újjáépítés és a hazai szükséglet ellátása érdekében a kisipari gépek és szerszámok pótlására mindent meg kívánok tenni. Ezért a kis- és háziiparosok támogatását gépek és szerszámok adományozásával, pénzsegélyek és kölcsönök folyósításával a szükséges anyagvizsgálatok költségeinek viselésével, végül mintaműhelyek felállításával kívánom megsegíteni. Megfelelő eszközökkel, esetleg műhelytanfolyamok szervezésével támogatni kívánom a kisipart oly új cikkek termelésével, amelyeknek gyártásába kisiparosaink bekapcsolása célszerűnek és kívánatosnak látszik. Nagy súlyt helyezek a már eddig is világhírű magyar kézművesipar továbbfejlesztésére és ezzel kapcsolatban ipari szakképesítést nyújtó tanfolyamok rendezésére. Fenn kívánom tartani az iparosok közötti minőségi nemes versenyt és ezért kézművesipari kiállításokat és kisipari vásárokat kívánok rendezni. Az eredményes munkásságban hosszabb időt eltöltött kisiparosokat elismerő oklevélben kívánom részesíteni, az arra érdemes iparosokat pedig a lehetőséghez képest külföldi tanulmányutakra kívánom küldeni. A többtermelésre berendezkedetteket bekapcsolni IV. 3
