Állami költségvetés - 1946-1947

Iparügyi minisztérium - INDOKOLÁS AZ IPARÜGYI MINISZTÉRIUM 1946/47. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

33 mig a bauxit-aluminium társaságok közül a Dunavölgyi Timföld Ipar Rt. 30%-a van tárcám birtokában. Iparfejlesztésünk szempontjából igen nagy jelentőségűek ezek a magyar­szovjet vállalatok, ugyanis a Szovjet-Unió által nyújtandó apportok szinte egyedüli lehetőségét képezik ma új gyári berendezéseknek a termelés szolgálatába való be­állítása terén. Ezenkívül a vegyes vállalatok létrehozására vonatkozó egyezmény lehetővé tette, hogy nem kerül kiszállításra az országból igen sok olyan gépi beren­dezés, amely egyébként jóvátételi kötelezettségeink következtében a Szovjet-Uniót illette volna. A villamosipar gazdasági és szociális következményei oly messzemenőek, hogy kifejlődése nem hagyható tisztán a magánvállalkozás kezén, hanem országos megszervezésének és irányításának feladata az államra hárul. E téren az állami be­avatkozásnak fokozottabb mértékben kell érvényesülnie, ezért egyrészt az energia­termelés leglényegesebb telepeit egyesíteni kívánom egy állami részvénytársaságban, másrészt az állami tulajdonba nem vett villamosművek tekintetében is döntő, irányító befolyást kívánok biztosítani részemre az ország gazdaságos villamosenergia gazdálkodásának érdekében. A nehézipar terén is döntő vállalkozással kezdődik a mostani költségvetési év, minthogy tárcám felügyelete alatt álló MÁVAG-on kívül állami kezelésbe került a három nagy nehézipari vállalat, a Weiss Manfréd, a Rima és a Ganz-gyár. Ezeket az üzemeket a kincstár egyéni cégként működő állami vállalatok formájában fogja kezelni. Biztosítani fogom ezzel a nehézipari vállalatok termelésének a legmesszebb­menő belső összhangját is. A szénbányák államosításáról az 1946 : XIII. tc. már intézkedett. Ezideig 71 szénbánya került állami kezelésbe és biztosítva van az üzemek folytonossága. El­készültek a jövőben a termelés tervszerű emelésének céljait szolgáló műszaki üzem­tervek és folyamatban van a megalakítandó állami szénbánya vállalat nagy körül­tekintést igénylő racionális és ökonomikus megszervezése is. Az ország kis- és háziiparának megerősítésére,ezeknek mentől szélesebb körben való fejlesztésére mindent meg kívánok tenni. Az ország jelenlegi helyzetében gyári-, sőt még kisipari termelésünk nagy részét is a jóvátétel veszi igénybe s így a belföldi szükséglet fedezése nagyrészt csak a kis- és háziipari termelés megfelelő fokozásával lehetséges. A háború következtében a kisipari üzemek és műhelyek nagyrésze tönkre­ment. A kisiparosok gépeiknek és szerszámaiknak túlnyomó részét nélkülözik. A jóvá­tétel az újjáépítés és a hazai szükséglet ellátása érdekében a kisipari gépek és szer­számok pótlására mindent meg kívánok tenni. Ezért a kis- és háziiparosok támoga­tását gépek és szerszámok adományozásával, pénzsegélyek és kölcsönök folyósításával a szükséges anyagvizsgálatok költségeinek viselésével, végül mintaműhelyek fel­állításával kívánom megsegíteni. Megfelelő eszközökkel, esetleg műhelytanfolyamok szervezésével támogatni kívánom a kisipart oly új cikkek termelésével, amelyeknek gyártásába kisiparosaink bekapcsolása célszerűnek és kívánatosnak látszik. Nagy súlyt helyezek a már eddig is világhírű magyar kézművesipar továbbfejlesztésére és ezzel kapcsolatban ipari szakképesítést nyújtó tanfolyamok rendezésére. Fenn kívánom tartani az iparosok közötti minőségi nemes versenyt és ezért kéz­művesipari kiállításokat és kisipari vásárokat kívánok rendezni. Az eredményes munkásságban hosszabb időt eltöltött kisiparosokat elismerő oklevélben kívánom részesíteni, az arra érdemes iparosokat pedig a lehetőséghez képest külföldi tanul­mányutakra kívánom küldeni. A többtermelésre berendezkedetteket bekapcsolni IV. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom