Állami költségvetés - 1943

Igazságügyi miniszterium - INDOKOLÁS AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM 1943. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

Somlehetővé teszik a terheltnek haladéktalanul bíróság elé állítását; megvalósítják egyszerűbb ügyekben az egyesbíráskodás intézményét és a szóbanlévő bűncselekmények tekintetében használható egyfokú perorvoslatokat a kir. Ítélőtáblákhoz irányítják. Ezek, a gyakorlatban máris beváltaknak bizonyult rendelkezések nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a gazdasági élet rendjére és a nemzet ellenálló erejére annyira káros visszaéléseket elkövetésük után mielőbb hatásos megtorlás kövesse. Utalok végül e körben a 7.800/1941. M. E.-számú rendeletre, amely a rögtönbíráskodási eljárás szabályait módosította abban a tekintetben, hogy a kegyelmezési jog gyakorlására — a bíróság elhatározásától függetlenül — minden esetben lehetőséget nyújt abból a célból, hogy az indokolt kormányzati szempontok ezen a téren is megfelelően érvényre jussanak. A rendkívüli háborús viszonyok által életrehivott jogszabályok között említést érdemel a 2.400/1942. M. E. számú rendelet is, amely lehetővé teszi a házasságkötést a házasulok személyes és együttes jelenléte nélkül, ha a hadbavonult házasuló hadműveleti területen vagy az ország határain túl eső egyéb területen tartózkodik. Az elszakított országrészek visszacsatolásával kapcsolatos jogalkotás köréből, kiemelem a visszafoglalt délvidéki területeknek a Magyar Szent Koronához visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről rendelkező 1941 : XX. t.-c. és az ezzel kapcsolatosan kiadott számos rendeleti jogszabály megalkotásában való közreműködést. Igazságügyi vonatkozásban külön is ki kell emelnem a visszacsatolt délvidéki területeken az igazságügyi szervezetre vonatkozó jogszabályok újból hatálybaléptetése és ezzel a régi magyar igazságügyi szervezet visszaállítása tárgyában kiadott 5.470. és 6.150/1941. M. E. számú rendeleteket, továbbá a 740/1942. és 2.810/1942. M. E. számú rendeleteket, amelyek közül az előbbi a visszacsatolt keleti és erdélyi, az utóbbi pedig a visszacsatolt délvidéki területekre terjesztette ki a magyar magánjognak az emiitett területeken eddig még nem hatályos valamennyi rendelkezését. Ezzel a magánjog az ország egész területén egységessé vált, aminek következtében a magánjog egységesítésének évtizedeken át napirenden volt kérdése megoldáshoz jutott. A jogegységesitésnek elkerülhetetlenül szükséges munkája nem egyszerre, hanem folyamatosan olymódon valósittatott meg, hogy ezáltal minden különösebb nehézség elkerülhető volt és mind a jogkereső közönségnek, mind a bíróságoknak és az ügyvédeknek módjuk volt arra, hogy a szerteágazó korábbi jogszabályok helyébe lépő új jogszabályokat részletenkint ismerhessék meg és fokozatosan vihessék át az életbe. A tapasztalat megmutatta, hogy ennek a bevált módszernek következtében a jogegységesités nyomán sem a jogkereső közönség körében, sem a bíróságok és más hatóságok vagy az ügyvédség munkájában lényegesebb zavarok, nehézségek nem mutatkoztak, ellenkezőleg: a jogszabályok sokfélesége miatt addig fennállott jogbizonytalanság megszűnt és a jogélet rendes mederbe terelődött. A zsidókérdés rendezésével kapcsolatos jogszabályalkotás részint az errevonatkozó korábbi, vagyis az 1938 : XV., 1939 : IV. és 1941 : XV. t.-cikkek végrehajtásával kapcsolatos rendeletek kiadására, részben új jogszabályok kezdeményezesere és megalkotására terjedt ki. A cél az, hogy az e téren felmerülő sürgős kérdések gyökeres rendezése a rendkívüli viszonyok ellenére is határozottan és gyorsan történjék meg. A zsidótörvények rendelkezéseinek az élet igen sok viszonylatára vonatkozó kihatását maga a törvény nem mindenütt szabályozta teljes részletes-