Állami költségvetés - 1939-1940
Belügyminiszterium - INDOKOLÁS A BELÜGYMINISZTERIUM KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
49 Ezen a rovaton a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak törvényszerű illetményeiről történt gondoskodás, mivel az 1929: XXX. t.-c. 70. §-ának (3) bekezdése értelmében ezeknek az alkalmazottaknak a fizetését (havidíját, havibérét), lakáspénzét, családi pótlékát, hadi pótlékát és korpótlékát az államkincstár viseli. A vármegyék dologi kiadásai az 1920: XXVII. t.-c. 2. §-a értelmében a vármegyék háztartását terhelik. A vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak 2.632 főnyi létszámából egyébként a fogalmazási szakra 1.043, a kezelési szakra 1.062 és az altiszti és szolgaszemélyzetre 527 fő esik. 2. rovat. Községek segélyezési alapjának javadalmazása. 1938/39. évre megállapított összeg másfélszerese... 6,000.000 P 1939—1940-re előirányzott összeg 10,160.000, , 1939—1940-re tehát több... 4,160.000 P-vel. Emelkedés mutatkozik egyrészt azért, mert a visszacsatolt területeken fekvő községek segélyezésére uj szükségletként 2,150.000 P-t kellett felvennem, másrészt, mert az uj községi és körorvosi állások szervezése 810.000 P, a népmozgalmi nyilvántartások vezetésére szükséges uj alkalmazottak javadalmazása pedig 1,200.000 P szükségletet jelent azoknál a községeknél, amelyek ezeket államsegély nélkül kielégíteni nem tudják. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítását célzó törvény alapján a kormány által kibocsátott u. n. szanálási rendeletek szerint a községek részére háztartásuk egyensúlyának biztositása és a pótadó csökkentése céljából egyes állami közszolgáltatási bevételek átengedtettek. Ilyen bevételek: az általános kereseti adó és az alkalmazottak kereseti adója, az általános forgalmi adórészesedés, a bor- és húsfogyasztás adó, valamint a sör- és szeszfogyasztási adópótlék, továbbá az italmérési engedélyilleték. Ezeken kivül a nagyközségek ingatlan vagyonátruházási illeték szedésére is feljogosittattak. Mindezek az intézkedések azonban nem voltak elégségesek ahhoz, hogy a községek háztartása egyensúlyba kerüljön és hogy egyes községek pótadója az 50% fölé ne emelkedjék. A községi pótadó állandó emelkedését csak úgy lehet ellensúlyozni, hogy a községek az 1929: II. t.-c. alapján létesült Községek Segélyezési Alapjából államsegélyben részesülnek. Ennek az alapnak egyik bevétele az itt előirányzott 10,160.000 P javadalmazás. 1 Ezenfelül ezt az alapot illeti meg az 1932. évi 1.810/M. E. számú rendelet alapján a kis- és nagyközségekben befolyó házadó mintegy évi 2,000.000 P-t tevő egyheted része, továbbá az 1929: XXIII. t.-c. 9. §-a értelmében az állami nyugdijasok ellátási díjai után levont kereseti adóból eredő mintegy évi 1,870.000 P. Az 1938. évben a trianoni Magyarország 3.302 községe közül 2.111 községet, vagyis a községek 64%-át kellett segélyben részesíteni. A községek részére nyújtott segélyben bennfoglaltatik a községi kör- és segédjegyzők illetményeihez való hozzájárulás is. Az összes községi alkalmazottak készpénzilletményeit az 1935. évi 4.000/M. E. számú rendelet értelmében a központi illetményhivatal számfejti és folyósítja. II. 4
