Állami költségvetés - 1929-1930
Népjóléti és munkaügyi minisztérium - INDOKOLÁS A NÉPJÓLÉTI ÉS MUNKAÜGYI MINISZTERIUM 1929/30. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
44 tőke jövedelmezőségének megfelel. Ilyen módon kettős cél valósul meg: egyfelől az államkincstár fokozottabb megterhelése nélkül a népjóléti minisztérium végleges elhelyezése biztosittatott, másfelől pedig az alapítványnak céljai megvalósítására elégtelen vagyona olyan kamatozásban részesül, amely már a 35 éves bérleti idő lejárta előtt az alapítványi célok megvalósítását lehetővé teszi. Az alapítványok főfelügyeleti vizsgálata, valamint a hiányos törzskönyvek pótlására szükséges nyomtatványok elkészíttetésére 3.000 P előirányzása vált szükségessé. Az alapítványi adminisztráció egyszerűsítése mellett a főfelügyelet hatályosabbá tétele a közérdek kívánalma. Milliós értékek sértetlen megőrzése és rendeltetésszerű használata függ az alapítványi főfelügyelet hatályos gyakorlásától, melyre jelenleg annál inkább szükség van, mert alig egy évszázad leforgása alatt másodszor (az 1811. devalváció és a koronaromlás) pusztultak el alapítványok százai és e pusztulás a tehetős vagyonnal rendelkező polgárok alapítási kedvét érezhetően csökkentette. Ezért az értékleromlás tanulságait le kell vonni és megfelelő módon biztosítékot kell nyújtani arra, hogy a közérdekű alapitások hasonló pusztulásnak a jövőben kitéve ne lehessenek. A főfelügyelet hatályosabb gyakorlásának legjelentősebb, sőt nélkülözhetetlen módja az alapítványok helyszíni vizsgálata. Az 1925. évben foganatosított 2, az 1926. évben 14, az 1927. évben 7 és az 1928. évben 12 vizsgálat eredményében egyfelől betekintés volt nyerhető az alsóbb fokú hatóságok és egyesületek alapitványkezelésének módjába, másfelől pedig a kezelő szerveknek irányítást leheiett adni olyan kérdésekben, amelyek az egyöntetű és összhangzó kezelés érdekében feltétlenül szükségeseknek látszanak. A vizsgálatok foganatosítása a legcsökkentett létszám mellett kétségkívül a minisztérium személyzetének nagyarányú megterhelését jelentette és jelenti, mindazonáltal attól eltekintem nem lehet, mert csakis az ellenőrzés e formája rendén szerzendő közvetlen tapasztalatok után kerülhet sor olyan jogszabályok alkotására, amelyek a vagyonkezelést megfelelőbbé, az adminisztrációt pedig egyszerűbbé teszik. Ezídőszermt ugyanis nemcsak az alapítványi vagyonkezelés nincsen szabályozva, de nincsen szabályozva a felügyelet módja sem. El kell készíteni tehát, gyakorlati tapasztalatok alapján a vagyonkezelés normativ szabályozását is. A hiányos, szakadozott és részben megsemmisült alapítványi törzskönyvek pótlása tovább nem halasztható. Erre az összeírásra szükség van azért, hogy pontos és áttekinthető képet nyerjen a kormány hat óság az alapítványok számáról, azok vagyontárgyairól, a koronaromlás idején bekövetkezett értékveszteségekről és arról, hogy a megváltozott gazdasági viszonyok mellett céljaik elérésére mely alapítványok mutatkoznak elégségeseknek.
