Állami költségvetés - 1929-1930

Népjóléti és munkaügyi minisztérium - INDOKOLÁS A NÉPJÓLÉTI ÉS MUNKAÜGYI MINISZTERIUM 1929/30. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

40 ságunk folytán, másrászt a dolgos kezeknek szinte kizárólagosan a háborús célok szolgálatába történt nagymértékű bevonása miatt beállott szinte katasztrofális hiány s az ennek okszerű következ ményeként a mezőgazdaságban, iparban és kereskedelemben fellépő munkanélküliség, a vele szorosan egybefüggő szociális nyomor és elszegényedés, a hiányos táplálkozás és lelki törődöttség velejárójaként nagymértékben elharapódzott járványos megbetegedések, a szinte ijesztő arányokat öltő csecsemőhalandóság, a háborús fáradalmak során rokkantakká váltak százezrei s a hadiözvegyek és hadiárvák minden részvétet és felkarolást megérdemlő szomorú sorsa : a háború első napjaitól kezdődően fokozódó intenzitással termelte ki és érlelte meg a nemzet- és közgazdaságban, valamint szociálpolitikusokban a népjóléti- és munkaügyi minisztérium felállításának gondolatát. Mert égetően szükség volt egy olyan főhatóságra, egy olyan központi szervre, ahol mindezen kérdések egységes elgondolás és irányítás mellett szociális gondoskodás tárgyává tétetnek és az állam teherbíró képessége által szabott keretekben, a legmegfelelőbb orvoslásra találnak. A régen vajúdó tervnek elhatározó lökést adott a világháború elvesztése s az 1918. évi IV. néptörvény megveti a népjóléti minisztérium alapjait. E néptörvény forradalmi alkotás; de a minisztérium megalkotása szükségszerűségének gondolata már ott szunnyadott a világháborút megelőző idők és a világháború első megpróbáltatásaival terhes napok tömegérzéseiben. S mert e minisztérium elsősorban és főleg szociális irányú ténykedést volt hivatva kifejteni és ellátni, azért kerültek át hatáskörébe az eddig a belügyminisztérium ügykörébe tartozott általános közegészségügy és az ezt szolgáló intézmények, a gyermekvédelem, a köz jótékonyság és emberbaráti intézmények főfelügyeleti és igazgatási ügyei ; igy került át a kereskedelemügyi minisztériumtól a munkásbiztositási feladatkör, a földmivelésügyi minisztériumtól a fürdő ügyek és az azóta megszüntetett Országos Hadigondozó Hivataltól a hadirokkant, hadiözvegy és hadiárva gondozási ügykör legfőbb irányítása. Igy vette át a minisztérium későbbi időben a rokkantellátást és az ennek keretében működő nyugdíj számfej tőség teendőit a honvédelmi minisztériumtól, végül a menekültügy ellátását az azóta ugyancsak megszűnt Országos Menekültügyi Hivataltól. Mindezen ügykörök ellátására a minisztertanács az 1919. évi november hó 24.-én tartott ülésében hozott határozatával a fogalmazási, orvosi, műszaki, számvevőségi és kezelői szakokon összesen 245, altiszti létszámként 15, együttesen tehát 260 főnyi létszámból álló státust állapított meg. Az ügymenet állandó szaporodása a fenti státus oly értelmű kibővítését tette szükségessé, hogy a 260 főben megállapitott tisztviselői és altiszti együttes