Állami költségvetés - 1929-1930
Részletezés
41 Általános indokolás az 1929/30. évi állami költségvetéshez. A pénzértéknek 1924-ben bekövetkezett állandósításával, az államháztartás egyensúlyának helyreállításával és az inflációs idők bizonytalan gazdasági viszonyairól a normális termelési viszonyokra való áttéréssel kapcsolatban az ország gazdasági viszonyai erőteljes fejlődésnek indultak s ezzel párhuzamosan az állami bevételek is évről-évre jelentékenyen növekedjek. Az állami bevételek növekedése lehetővé tette az állami alkalmazottak és nyugdijasok anyagi helyzetének ismételt javítását, az állami intézmények jobb javadalmazását, sőt a változott viszonyokhoz képest egyes új intézmények létesítését, nagyarányú állami beruházások eszközlését, a hitelviszonyok javítását és számos jelentékeny adómérséklés végrehajtását. Mindez a gazdasági élet fejlődésének lendületet adott s ezzel az állami bevételek alapját, az adózóképességet, jelentékenyen megerősítette. Az 1927/23. költségvetési év folyamán azonban a gazdasági élet fejlődése veszíteni kezdett lendületéből s az előző évek rohamos haladása lassúbb ütemet vett fel. Ez bizonyos mértékben természetes következménye volt annak, hogy évtizedes hiányokat és elmaradásokat kellett néhány év alatt pótolni, de kétségtelenül hatással voltak erre a világgazdasági viszonyok is. Ezeknek a körülményeknek. valamint a végrehajtott adóleszállításoknak és a kereskedelmi szerződéseknek hatása alatt az állami bevételek emelkedése is. alább hagyott, sőt egyes adónemeknél a folyó költségvetési év bevételei némileg csökkentek az előző évek eredményeihez képest. Az állami kiadások megállapításánál tehát a mai bevételi színvonallal kell számolni s ennek keretében kell az állami szükségletek legjobb kielégítését keresni, ehhez kell az állami intézmények igényeit és azt a határt mérni, ameddig ezeknek az igényeknek kielégítésében az államháztartási egyensúly szilárdságának és tartósságának veszélyeztetése nélkül el lehet menni. A lehetőséghez képest tartózkodni kell ujabb intézmények létesítésétől, az állami alkalmazottak létszámának emelésétől és az egész vonalon a legnagyobb takarékosságot kell alkalmazni, mert csak így lehet egyes még megoldásra váró kérdések megoldásáról gondoskodni. Kerülni kell a bevételek természetes fejlődésének meggátlását is, mert egyes törvények és megállapodások végrehajtásával, a népesség szaporodásával és a meglévő állami intézmények automatikus fejlődésével kapcsolatban az állami kiadások is számos vonatkozásban automatikusan emelkednek s igy azok fedezetéről gondoskodni kell. Ez azonban nem zárja ki, hogy az állami adóztatás terén az egyenlő és arányos elbánásra, az adófizető polgárok érdekeinek méltányos figyelembevételére és általában az adótehernek a gazdasági élet teherbíró képességével való összhangba hozására törekedjünk. Erre feltétlen szükség van az adózóképesség fenntartása és növelése, valamint a gazdasági élet egészséges fejlődésének biztosítása céljából, ami viszont az államháztartási egyensúly szilárdságának és tartósságának alapja. Amilyen kétségtelen ugyanis, hogy állandó értékű pénz és kiegyensúlyozott államháztartás nélkül lehetetlen a gazdasági életnek egészséges fejlődése, épp olyan bizonyos, hogy a pénzérték és az államháztartási egyensúly szilárdságának és állandóságának alapja az egészséges gazdasági élet.
