Állami költségvetés - 1921-1922

Vallás- és közoktatásügyi minisztérium - INDOKOLÁS A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI M, KIR. MINISZTÉRIUM 1921/22, ÉYI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

141» rakták meg uj, ma nagy értéket képviselő állami népiskolai épületekkel, modern felszereléssel és a legkitűnőbb tanítókkal, a magyar fővároshoz közel fekvő Pestés Jász-Nagy-Kun-Szolnok, továbbá Hajduvármegyékben pedig, hol egyes helyeken ezrekre rug a tanyai lakosság lélekszáma, iskola nélkül hagyták a tiszta magyar népet. E rendszer súlyos nyomait az állami költségvetésekben is megtalálhatjuk, ez nemcsak azt eredményezte, hogy ma a nemzeti vagyonnak jelentékeny részét tevő népoktatási beruházások az idegen uralmat gazdagítják és nemcsak az alföldi tősgyökeres magyarságnak a nemzetiségi periferiák lakosságával szemben fennálló kulturális felsőbbségét tette vitássá, hanem oka lett részben ez a rendszer annak is. hogy az analfabéta alföldi tanyai magyarság a nemzeti érzés és faji tudatosság szempontjából kisebb értéket képvisel számunkra, mint az elszakított részeknek a népoktatási politika révén jobban felkarolt magyarsága, melynek nemzeti érzését egyébként állandóan táplálták azok a súrlódások is, melyek a magyar és nem magyar népfajok közt napirenden voltak. Némileg menti ugyan a multak népoktatási politikáját a szóbanforgó területeknek speciális alföldi jellege, mely a legnagyobb akadályokat gördíti azon törekvés elé, hogy a kicsi és szétszórt tanyákon egymástól nagy távolságra lakó tanköteles gyermekek vagy legalább ezeknek nagyobb hányada egy iskolába begjnijthető legyen. A csekély népességű puszták, tanyák, majorok, szólőtelepek, kertek és gyümölcsösök mindegyikén oly kevés (1 — 15) a tankötelesek száma, hogy különkülön, mindegyik ponton nem lehetséges iskolát állítani; viszont ezek a pontok oly távol esnek egymástól és különösen télidőben az alföldi utak oly járhatatlanok az iskolás gyermekek számára, hogy az érdekelt külterületnek valamely központi fekvésű pontján felállított iskolával is csak nehezen és részben lehet megoldani a tanyai tankötelesek beiskolázásának kérdését.

1 Ez a nehéz helyzet vetette fel már a múltban és indokolja ma is a tanyai népinternátusok eszméjét. Az internátus ugyanis, a honnan a tanyai tanköteles gyermekeknek nem lesz szükséges naponkint távoli lakókelyükre fáradniok s ahol a kellő gondozáson, megfelelő ellátáson és szálláson felül a törvényes iskolai oktatásban is részesülnek, sokkal alkalmasabb arra, hogy az analfabéták nagy számát csökkentse és a népműveltség alacsonyabb színvonalát felemelje, mint egyegy, az érdekelt külterület központján felállított népiskola, ahol a tanköteleseknek tekintélyes hányada — az ismertetett nehézségek következtében — állandóan hiányzik. A tanyai népinternátusok szervezése mellett szól az a társadalmi előny és kulturális jó hatás is, mely egyrészt a tanyai lakosság, illetve a szülők, másrészt az internátus székhelye (város) és az iskola (internátus) között létesülő, hetenkénti, tehát elég sürü érintkezésből származik. Hogy pedig az analfabéta tankötelesek beiskoláztatása és a magyar alföldi népműveltség enielése céljából mily égetően sürgős a népinternátusok felállításának kérdése, azt a legszembetűnőbben ismét a m. kir. központi statisztikai hivatalnak egy ujabban, még a háború folvamán készített és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium elé terjesztett javaslata