Állami költségvetés - 1921-1922
Pénzügyministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIRÁLYI PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM 1921/22. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
151 nagytermelő termesztett dohányát okszerűen kezelhette, mig a dohánykistermelőnek nem is állt módjában, hogy ezt megfelelően teljesithette volna. De egyébként is a dohánynagy- és középtermelő talaját jobban műveli, jobban trágyázza és az ültetvényt okszerűen kezeli. Viszont kétségtelen, hogy a dohánykistermelésre a „kerti" dohányok igen alkalmasak. Megjegyzem, hogy a beváltási árak megállapításánál ugy mint eddig, jövőbén is mindenkor tekintettel leszek, hogy a dohánytermelés jövedelmezősége mindenkor arányban álljon a többi gazdasági ágak müvelésénél elérhető jövedelmezőséggel. Az által, hogy végleg elszakadtunk Ausztriától, a magyar dohányok exportjának jelentősége lényegesen fokozódott, mert azelőtt a magyar dobányjövedék belföldi dohányfeleslegeit az Ausztriával fennállott egyezmény alapján önköltségi árakon engedte át. Ez az egyezmény immár megszűnt és az exportlehetőségek kihasználása érdekében megszüntettük a belföldi dohányok exportja tárgyában a m. dohánykereskedelmi társasággal fennállott szerződést is, amely szerződés a társaságnak kizárólagos jogot biztosított a magyar dohányjövedék dohányfeleslegeinek a szerződés kötésekor fennállott vámkülföldön való értékesítésére. Az elszakadt területeken létesült utódállamokban fennálló dohányjövedékek egyrésze (Német-Ausztria és Csehország) a magyar belföldi dohányokat csak igen nehezen nélkülözhetné. így kétséglelen, hogy belföldi dohányfoleslegeinket legelső sorban a szomszéd államok emiitett dohányjövedékeinél előnyösen fogjuk értékesíthetni. Már a'közel múltban a külföldön is nagyobb mennyiségű magyar dohányt értékesítettem. Az export fokozásához azonban a belföldi termelés emelkedése az előfeltétel. Megjegyzem azonban, hogy a saját használatra szolgáló dohánytermelés, a dohánnyal űzött különféle visszaéléseket fokozta és elterjesztette, ugy hogy mind addig, amig ez az engedély — mint a rendkívüli helyzet szülte „szükséges rossz" — érvényben van, a kincstári dohánytermelés fellendülésére számítani alig lehet. Igen sok dohánykistermelő kincstári dohánytermesztési engedélyéről mondott le, hogy saját használatra kaphasson dohánytermelési engedélyt; ezzel a kistermelők száma apad, amely körülmény a különösen értékes kerti dohánytermesztésnél a dohányjövedékre nézve súlyos veszteséget jelent. Emellett sok kincstári dohánykistermelő éppen a sajátcélu dohánytermelési engedély fennállására támaszkodva, nagy merészséggel űzi a csempészkedést. Mások, kik sem kincstári, sem sajátcélu dohánytermeléssel nem foglalkoznak, szintén nem maradnak hátra és a kincstári dohánytermelők anyagi hasznát a nagymérvű lopások és csempészések — a magasra emelt dohánybeváltási árak dacára is — illuzóriussá teszik. A háború előtt a dohányjövedék összes bevételeinek mintegy 54 6 százaléka képezte a jövedék tiszta hasznát. Az i921/22. évi állami költségvetési előirányzat