Állami költségvetés - 1921-1922

Pénzügyministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIRÁLYI PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM 1921/22. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ

cimén egyanis a 103.200/1918. számú rendelet értelmében 1917. évi szeptember 1 -tői kezdődő hatálylyal térítés engedélyeztetett. Ez a térítés az 1918. évi szeptember 1 -je előtt termelt szeszt illetően minden hektoliter után és pedig nyers szesznél évi 23 K, a finomított szesz után pedig 25 K, az 1918. évi szeptember 1-je után termelt szesz tekintetében és pedig a fenti megkülönböztetés szerint évi 30 K, illetve 34 K volt. Az 1919. évi szeptember 1-je után termelt és zár alá helyezett szesz őrzési költsége hektoliterenkint és pedig nyers szesz, valamint előés utópárlat után évi 70 K, a finom szesz után évi 80 K volt. Végül az 1920. évi szeptember 1-je után termelt és zár alá helyezett szesz őrzési költsége hektoliterenkint és pedig nyers szesz, valamint elő- és utópárlat után évi 170 K, a finom szesz után évi 210 K. A közszükségleti célokra zár alá helyezett szesznek őrzési költségei cimén eddig felmerült kiadások a „Dologi kiadások" ciinü rovaton nyertek elszámolást. A szóbanlevő őrzési költségekre, illetve az e cimen felmerülő kiadásokra csak addig lesz szükség, amig a zárolt szesz intézménye fenmarad. A zárolt szesz intézménye pedig, amint a szesztermelés olymérvü lesz, hogy a közszükségleti célokra szükséges szesz a szabad forgalom utján is beszerezhető, megszüntethető lesz, mert ez esetben nem lesz szükség a termelt szesz egy részét a közszükségleti célok biztosítása végett zár alá helyezni. Mindezekhez képest és figyelemmel arra is, hogy a zárolt szesz intézménye valószínűleg már az 1921/22. költségvetési év folyamán megszüntethető lesz, a zárolt szesz őrlési költségeire 2,150.000 K irányoztatott elő. 3. alrovat. A zárt városokat, valamint a nyilt községeket az 1899. évi VI t.-c. l.§-a, illetőleg 1906. évi II. t.-c. 6. §-a alapján megillető részesedési jutalék. Az 1899. évi VI. t.-c. 1. §-a értelmében ama városok és községek részére, amelyek az 1888. évi XXXV. t.-c. 69. §-a alapján az italmérési jövedék tiszta jövedelmében részesedtek, 1899. évi január l-jétől kezdve két egyenlő részletben, minden év junius és december havának végével az államkincstár által oly összeg fizetendő ki, amely az 1895 —1897. években az illető várost vagy községet ily részesedés cimén megilletett összegek egy évi átlagának megfelel. Az 1906. évi II. t.-c. 6. §-ában foglaltak szerint a fentiekben ismertetett rendelkezés hatálya a törvényhozás további intézkedéséig meg van hosszabbítva, minélfogva e cimen a „Fogyasztási és italadók" kiadásainak 3. rovat 3. alrovaton a tényleges szükségletnek megfelelően 1,850.000 K-t kellett előirányoznom, amely összeg az 1920/21. évre megállapított összeggel egyezik. 4. alrovat. Ugyancsak az 1899. évi VI. t.-c. rendelkezéseiből kifolyólag kellett a 4. alrovaton 2,000.000*K-t előirányozni. A többször idézett és az 1906. évi II. t,.-c.-kel hatályában fen tartott 1899. évi VI. t.-c. 4. §-a ugyanis, azon törvényhatósági joggal felruházott, vagy rendezett tanácsú városoknak, amelyek az állami horitai adó és husfogyasztási adó beszedési jogát megváltották, vagy bérbe vettek és ezen adók beszedési jogát helyesen gyakorolták, biztosítja azokat