Állami költségvetés - 1912
Vallás- és közoktatásügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTERIUM 1912. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
35 A pénztár évi forgalma már oly nagy, hogy ilyen magas értéknek kezelését nem lehet tovább egy emberre bizni. De meg az egyetem számviteli és számadói teendői az utóbbi időkben már annyira felszaporodtak, hogy azokat egy munkaerő még elfogadhatóan is elvégezni képtelen. Önként érthető, hogy az állások számának szaporításával a 3%-ban előirányozni szokott időközi megtakarítási hányadot is növelni kellett. Az emelkedés itt 1.663 K. A dologi kiadások 43.100 Kra rúgó többletéből 15.000 K az érmészeti és régészeti intézet ujabb bérletére esik. A mondott intézet, megfelelő saját épületét nélkülözvén, szétszórtan több helyen s olyan alkalmatlanul van elhelyezve, hogy nagyterjedelmü, becses anyaga jórészt csak épen elraktározva van. Kielégítő elhelyezéséről csak megfelelő épület emelése útján lehet gondoskodni. Addig is azonban, mig ez irányban intézkedés történhetik, nem lehetett elzárkózni az elől, hogy egy alkalmas és épen kellő időben kínálkozó bérlet által lehetővé tétessék, hogy az intézetnek elraktározott anyaga felállittassék és tudományosan feldolgoztassék. Az ifjúsági egyletek segélyezésére szolgáló tételt 9.000 Król 11.000 Kra emeltem fel, hogy az egyetemi ifj. körnek és a Mensa akademikának a segélyét 1.000—1.000 Kval fokozhassam. Az egyetemi ifj. körnek a 4.000 K államsegély képezte a legnagyobb anyagi erőforrását. A kör lakbére 500 Kval felemeltetett, hozzá még egy pár eddigi jövedelmi forrása is megszűnt s ezzel oly kedvezőtlen helyzetbe került, hogy az államsegély fokozása nélkül a négy évtizeden át fennálló és vezetőegylet megmaradása válik kétségessé. A körnek fennállása, illetőleg belső nyugalma és fejlődése érdekéből szükségesnek tartom az államsegély felemelését. Az egyetemi diákasztal segélyének felemelését az általános drágaság okából tartom kívánatosnak. Ez a körülmény, mely hatását természetesen a diákasztalnál is érezteti, megbillentette annak a költségvetési egyensúlyát. Az egyensúly helyreállítására az étkezési dijakat megfelelően emelni egyeidő volna a diákasztal czéljának koczkáztatásával, mert a dijak legkisebb emelésének is elmaradhatatlan következménye volna, hogy a szegénysorsu hallgatóságnak jelentékeny része a diákasztaltól elpártolna, illetőleg olyan helyekra menekülne, hol egészségi szempontból meg nem felelő helyiségekben erkölcsi tekintetben kifogásolható társaságot és egészségtelen élelmezést találna. Az egyetem tanári kara valóban teljes elismerésre méltóan rajta van, hogy a mennyire viszonyaink között egyáltalán lehetséges, az ifjúság vezetését kezében tartsa. Az egyetemi diákasztal keretében egyfelől olcsón nyújt az ifjúságnak egészséges, tiszta és tápláló élelmet, másfelöl az ellenőrzés gyakorlásával hozzászoktatja ahhoz, hogy érdeklődjék a saját ügye iránt, melynek szolgálásával nemcsak saját érdekeit ápolja, hanem az egész ifjúságnak s végeredmé6*
