Állami költségvetés - 1911
Földmivelésügyi ministerium - INDOKOLÁS A MAGYAR KIR. FÖLBMIVELÉSÜGYI MINISTERIUM 1911. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ
104 törvénynek megkívánt intenzivebb végrehajtása a kerületi gazdasági felügyelök gyakori helyszini kiküldetését teszi elkerülhetlenül szükségessé s az e czimen előálló utazási költségeket itt irányoztam elö. másrészt azon körülmény, hogy az 1895. évi XLVI. törvényczikk végrehajtása folyamán szükségesnek mutatkozott, hogy az ezen törvényben előirt szakvélemények adására felhatalmazott és felhatalmazandó állomásokhoz a kellő gyakorlattal biró állami vegyészek az államköltségén hosszabb időre kirendeltessenek, hogy az ottani személyzetet megfelelő útbaigazításokban részesíthessék. A 2. és 3. tétel előirányzata változatlan. A 4. „A gazdasági irányú fogyasztási, termelési, értékesítési, különösen pedig a közfogyasztás olcsóbbá tételét előmozdító szövetkezeteik és vállalatok, valamint gabonaraktárak előmunkálataira, ismertetésére, alakítási költségeire és segélyezésére szolgáló tételt 50.000 Kval emeltem. A tárcza költségvetésében eredetileg csupán a hitel, értékesítő- és termelő szövetkezetek segélyezésére és alakítási, valamint ismertetési költségeire felvett eme tétel a szövetkezeti mozgalom térfoglalásával oly sokoldalú czélok szolgálatára vétetett igénybe, hogy annak megfelelő emelése elodázhatlanul szükségessé vált. Eme tétel ugyanis számottevő részében már néhány év óta szövetkezeti és egyéb a mezőgazdasági termékek értékesítését előmozdítani hivatott vállalatok támogatására hosszabb időre le van kötve, pedig a szövetkezeti mozgalom fellendülése fokozott igényeket támaszt az államai szemben és részben ujabb czélok érdekében is kívánatossá teszi az állami segítséget. Így szükségessé vált az, hogy a tárcza egyes szövetkezeteket az elhelyezkedésükre megkívánt épületek emelésében támogasson. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy az egyre nagyobb számban keletkező hitel, értékesítési és fogyasztási szövetkezetek részére megfelelő helyiségek biztositása kivált egyes vidékeken nagy akadálylyal jár és, ha a szokásos mérsékelt — a szövetkezetek bizonyos nemeinél főkép a berendezési költségekre szorítkozó - állami támogatás a kezdet nehézségein át is segiti a szövetkezeteket, azok működését gyakran megbénítja az a körülmény, hogy a szövetkezet czéljainak meg nem felelő vagy anyagi eszközeit felül muló áron bérbevett helyiséget nyer és ezenfelül könnyen ki van téve annak, hogy a helyiség felmondása által hajléktalanná válik. Különösen a fogyasztási szövetkezeteknél válik ez érezhetővé, mert ezeknek raktárra is szükségük van', mely nem mindenütt áll megfelelő terjedelemben rendelkezésre. Ezen tapasztalást értékesítve, hogy a szépen fejlődésnek indult szövetkezeti eszme terjedését ezek a nehézségek meg ne akasszák, több szövetkezet kérelmére alkalmas épület emelésére máris megfelelő segély engedélyeztetett. Természetesen, minthogy a szövetkezeti eszme az önsegély eszméjén alapul, ezen segélyezéseknél szintén irányelvül szolgált, hogy a szövetkezet tagjai maguk is hajlandók legyenek a szövetkezeli ház emelése czéljából sajátjukból megfelelő áldozatot hozni. Egyébként eme szövetkezeti házépítési segélyek,
