Állami költségvetés - 1908
Vallás- és közoktatásügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISTERIUM 1908. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ.
102 Képzőművészet és művészi ipar. Rendes kiadások. XXJ. fejezet, 39. czim. 1907. évben megszavaztatott 1908. évre előirányoztatik 208.020 K. 232.020 „ tehát több . . 247000 Kval Az 1., 2. és 3. rovatot az összeg változtatása nélkiil egy egységes rovatba vontam össze, semmi czélja sem lévén a részekre való elaprózásnak. A 4. rovat alatt a vidéki művészeti egyesületek segélyezésére az eddigi 8.000 K helyett 12.000 Kt, vagyis 4.000 Kval többet irányzók elő. A művészeti kultusz ügyének decentralizálását nem elég meginditani. Igen veszedelmes bizonyos közművelődési irányzatok felszitása, ha megerősödésök alapfeltételeinek szervezkedésekor magukra hagyjuk és sorsukra bizzuk őket, mert nem csak hogy — megfelelő segítség híján — összeomlanak, de ezáltal, beláthatatlan időkre, magát az eszmét is hitelvesztetté teszik. Mióta a művészet iránt való érdeklődésnek az ország vidékein való legelső intézményes biztosítékai állami segítséggel létesültek, ez intézmények, kezdetkoruk válságai között hiába kérnek erősítést s újabb kezdetekre hiába vállalkoznak egyéb elhanyagolt vidékek társadalmának buzgó vezetői, a közoktatásügyi kormányzat, költségvetési eszközök hiánya miatt, tehetetlenül áll velők szemben, érezve, hogy a kívánt s aránylag igen kisméretű segítség megtagadásával egy elodázhatatlan kulturális feladatnak a lelkesítő erejét koczkáztatja. Ezen a veszedelmes állapoton akarok enyhíteni, mikor az említett 4.000 K többletben legalább a minimálisan szükséges eszközről gondoskodom. Az 5. rovat alatt az iparművészeti czélok javadalmát 40.000 Król 50.000 Kra emelem. A nagy és gazdag kulturállamoknak minden kisebb népfaj törekvését lenyűgöző ipari termelése minket is teljesen igájába hajt s vele nem mérkőzhetünk sem itthon, sem az ipari verseny külföldi területein, csakis úgy, ha mást tudunk nyújtani, mint ők, vagyis ha iparunkat a saját művészetünk elemeivel nemesítjük meg s ekképen külön ízt, külön jellemet, külön egyéniséget tudunk beléje oltani. Hogy ez értelemben nem járunk helytelen úton, bizonyság rá az a fényes és valóban világraszóló siker, melyet, néhány lánglelkü és a nemzeti gondolat erejétől áthatott művészünk érdeme folytán, iparművészetünk a Milanóban rendezett mult évi világversenyen aratott. Sajnos, azonban be kell vallanunk, hogy e nagy siker nem gyökerezett művészeti iparunknak a látszat szerint való átalános fejlettségében, és az ipari hódításra való felkészültségünkben, hanem csupán ihlettel és hazafiúi áldozatkészséggel megáldott néhány művészünk kivételes képességeiben és abbeli eltökélésében, hogy anyagi áldozatok árán is a legjobbját alkotják annak, ami tőlük kitelik.
