Állami költségvetés - 1904

Kereskedelemügyi ministerium - A törvényhatósági utalapokra vonatkozóadatok

Gl Ezen lekötések természetszerű folyományát képezik annak, hogy az állam nem bocsáthatott egyszerre oly összegeket az iparfejlesztés czéljaira rendelkezésre, hogy azokból a szükséges segélyezések fedezhetők, vagy az illető összeg tőkésíthető lett volna, minélfogva a segélyeknek több évre való felosztása vált szükségessé. Az 1903. évre megszavazott 2,300.000 Kból az 1904. évre ezek szerint már 2,018.000 K lekötve lévén, ez évre mindössze 300.000 K áll rendelkezésemre, holott az utóbbi évek átlagában csupán házi és kisipari, valamint ezekkel kapcsolatos egyéb ipari czélokra évenkint kereken egy millió K szükséges, vagyis még az 500.000 Kval emelt előirányzat csupán ezekre a czélokra is csak az ipari és kereskedelmi alap igénybe vételével lesz elegendő, mig a gyáripar czéljaira szükséges összegeket előreláthatólag már az emiitett beruházási hitelből keilend fedeznem. Ezekben röviden megokolván az előirányzatot,, szükségesnek tartom főbb vonásaiban jelezni azt az irányt is, melyet az iparfejlesztésben követni szándokozom. Abból indulva ki, hogy az ipar fejlesztés terén nem szabad ötletszerűen eljárni, hanem következetes eljárással kell a fokozatos fejlődésre törekedni; szükségesnek tartottam, részletes, az iparfejlesztés minden ágára kiterjeszkedő programm megállapítását, melyet az általam újonnan szervezett és az iparfejlesztés irányításában tevékeny részt vevő országos ipartanács bírálata alá bocsátottam. Ez a programm megjelöli nemcsak azt az irányt és azokat az eszközöket, a melyek jövőben az iparfejlesztésben követendők és arra felhasználandók lesznek, hanem a közelebbi időben elérendő czélt is, de módot, nyújt egyúttal arra is, hogy egész iparpolitikánk egységes, állandó jellegű lehessen. A házi-, kézmű- és gyáripar párhuzamosan és következetesen fejlesztendő nálunk. A háziipar különösen szocziális szempontból, hogy az ország oly vidékein, a hol tömegek várnak foglalkoztatásra, melyeknek munkaerejét sem a gazdaság, sem a gyáripar le nem köti, gyorsan és nagy arányokban legyen a nép állandó munkával ellátható. A kézműipar, hogy annak a tekintélyes polgári elemnek, mely régebben városainkat alkotta, és még ma is azoknak számbelileg tekintélyes részét képezi, megélhetése a változott termelési viszonyok között is lehetővé tétessék. A gyáripar végül, hogy az országnak tömegárukban való szükséglete lehetőleg a hazai termelés, hazai munkaerők által fedeztessék és a jobb keresetviszonyok közé jutó lakosság révén a hazai nyerstermelés belfogyasztása növeltessék. Az ipari termelés mindhárom ága párhuzamosan karolandó fel és fejlesztendő, minthogy helyes gazdasági rendszer mellett egymást kiegészítik. Hazai viszonyaink között az ipar másképen, mint közvetlen anyagi támogatás nyújtásával nem fejleszthető. Azok az áldozatok azonban, melyeket az állam ez irányban hoz, nemcsak a jövő állampénzügyi szempontokból képeznek gyümölcsöző