Állami költségvetés - 1902

Kereskedelemügyi ministerium - INDOKOLÁS A M. KIR. KERESKEDELEMÜGYI MINISTERIUM 1902. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ ÉS JELENTÉS AZ 1897. ÉVI XXX. TÖRVÉNYCZIKK ALAPJÁN ESZKÖZÖLT BERUHÁZÁSOKRÓL

47 Mint minden ilyen akcziónál, itt is bizonyos központi irányítás és szervezet szükséges, mely nálunk társadalmi szervezés utján már biztosítva van, mely szervezetnek rendelkezésére bocsátottam azon eszközöket, melyek segélyével előmozdíthatok a tervező művészet ugy, mint az iparosok, amaz pályadijak és megbízások, ezek állandó rendelések által, mely utóbbiak értékesítésére, sőt az ízlésnek fejlesztésére kiválóan alkalmas eszközül kínálkoznak a nagyobb vidéki városokban rendezendő iparművészeti kiállítások, melyek rendezése kezdeményezésemre az 1901. évben már meg is kezdetett. Ezenkívül fokozottabb jelentősége van itt a tehetséges iparosok ösztöndijakkal való tovább képzésének, a mit szintén alkalmazni kívánok a jövőben is. Ezekben felsorolván azon főbb eszközöket, melyeket a kisipar érdekében igénybe akarok venni, nem mellőzhetem még egy körülmény felemlitését, mely egész kisiparunkat érinti és egész ipari fejlődésünknek — a mennyiben t. i. a kisiparról van szó — egyik legfontosabb részét képezi: a tanonczügyet.. Két jelenség tűnik itt különösen szembe, mindkettő a legnagyobb mértékben ligyelemre méltó. Az egyik, hogy a tanoncztartás általában hanyatlik, legjobb műhelyeink kivonják magukat a tanonczképzés terhei alól, minek következtében a jövő iparosnemzedék képzése is tetemes mértékben hanyatlik; a másik, hogy az iparos-szülők nem nevelik iparosokká és legkevésbbé saját mesterségükben gyermekeiket. Oly lényeges e két körülmény, hogy ha ezeken nem segítünk, bármit tegyünk is kisiparunk érdekében, hanyatlása elkerülhetetlen. Az első tekintetében versenyre kell szólítanunk az ország legjobb mestereit, hogy tanonczokat tartsanak és gondosan kiképezzék, ki kell őket esetleg államilag választanunk — természetesen az illetékes helyi ipari szervezetek közreműködésével — esetleg a tanoncztartás és képzés terheiért épen ugy mérsékelten kártalanítanunk, mint azt más államok teszik, be kell hoznunk nekünk is az önkéntes tanonczvizsgákat, és rendszeresíteni a tanonczmunka-, esetleg segédmunka-kiállításokat, is és azokon nemcsak a tanonczokat, esetleg segédeket jutalmazni, hanem első sorban azokat a mestereket, a kik a legügyesebb, legképzettebb tanonczokat nevelték. Nemes versenyre szándékozom szólítani e téren az ország kisiparosait, legjobb mestereit, és nem kétlem, hogy sikerrel. Nem kisebb jelentőségű a másik körülmény, átörökíteni a mesterségeket apákról fiukra, és ezzel ipari tradicziokat teremteni; ezzel azt elősegíteni, hogy az iparilag képzett, kellő műveltséggel is bíró fiatal iparos belépve atyja műhelyébe, azt kifejleszsze, technikailag emelje, ezzel egyúttal az egész iparnak téve nagy szolgálatot.