Állami költségvetés - 1902
Földmivelésügyi ministerium - INDOKOLÁS M. KIRÁLYI FÖLDMIVELÉSÜGYI MINISTERIUM 1902. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ.
100 ezen talajvizsgálatok teljesítésénél, még sem képesek annyira aprólékos felvételeket végezni, hogy különösen oly helyeken, a hol egy-egy holdnyi területen 5—tí-féle talaj változatok fordulnak elő, minden talpalatnyi földre nézve positiv határozott véleményt mondhassanak s receptszerü előírást adhassanak. A feltétlenül megbízható választ az adaptatió kérdésére mindig csak a gyakorlati próba eredménye adja meg, de azért ezek a felvételek egészben véve egyes határok, sőt azok egyes dűlői talajainak túlnyomóan nagyobb részére nézve mégis oly positive tájékoztató adatokat szolgáltatnak, amelyek világosságot vetnek egy-egy egész borvidék adaptationális viszonyaira s megbízható alapot teremtenek a felújítás irányának megjelölésére. Az amerikai alanyfajták közül az első hely a Riparia Portalist, vagy Riparia Gloire de Montpellier-t illeti meg. Ez a fajta az, a mely nálunk a legtöbb talajban kifogástalanul diszlik s jó és tartós szőlőoltványokat ad. A hol ezzel a fajtával nem boldogulunk, ott már a helyzet sokkal kényesebb s a reconstruálás nagyobb gondot, nagyobb figyelmet és körültekintést igényel. Az oltási módok közül egyaránt kultiválják a zöldoltást s a kész fás oltványok ültetését. Az előbbi eljárásnak az az előnye, hogy kevesebbe kerül és könnyebben hajtható végre a szőlőbirtokos által sajátkezű, vagy saját üzemű mnnkával. Ezért ezt az oltási módot előszeretettel főként kisebb szőlőterületeken, tehát a kisebb szőlősgazdák alkalmazzák. A hol azonban nagyobb complexumokon egyszerre kész szőlők létesítésére törekszenek, ott különösen a nagyobb szőlőbirtokosok inkább a másik módot, t. i. kész fás oltványok ültetését választják. Az oltványok beszerzésénél a hiszékeny és nem eléggé jártas szőlőbirtokos még mindig könnyen áldozatul esik oltványokkal üzérkedő vállalkozók nyerészkedési vágyának. Ezért utasítottam a szőlészeti és borászati felügyelőket, hogy szőlőoltványok beszerzésénél a szőlőbirtokosoknak segítségére legyenek; a hatóságokat és gazdasági egyesületeket pedig felszólítottam, hogy a közönséget figyelmeztessék, hogy ha az oltványok minőségére nézve kétségben vannak, forduljanak még az átvétel előtt a szőlészeti és borászati felügyelőkhöz. A fás oltványok készítésére vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy az 1901. év kezdete óta a csálai s a baraczkai telepeken egy ujabb oltási módot — az oltványoknak mohában való előgyökereztetését és előforrasztását — honosítottam meg. Ez az eljárás abból áll, hogy az összeillesztett oltványokat moha közé ládákba rakják s ezeket a ládákat megfelelően megállapított állandó és egyenletes hőmérséklettel bíró raktárokban helyezik el. Itt az oltványok 20—24 nap alatt összeforradnak s gyökérképzésük is megindul. Ennek a processusnak bizonyos fokán a helyiségek hőmérséklete fokozatosan lejebb szállíttatik, hogy az oltvány hozzászokjék ahhoz a temperaturához, a melyet kinn a szabadban a földben fog találni. Ekkor az oltványok kihelyeztetnek az iskolába s ott őszig befejezik a gyökérképzést s a forradást, illetőleg az utóbbit megszilárdítják.
