Állami költségvetés - 1899
Kereskedelemügyi ministerium - INDOKOLÁS A KERESKEDELEMÜGYI M. KIR. MINISTERIUM 1899. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉHEZ ÉS JELENTÉS AZ 1897. ÉVI XXX. TÖRVÉNYCZIKK ALAPJÁN ESZKÖZÖLT BERUHÁZÁSOKRÓL
72 Ugyanis állandó tapasztalat, mely következményeiben igen káros kihatású, hogy mindinkább csökken azon kiválóbb kisiparosok száma, a kik rendszeres tanonczképzéssel foglalkoznának s a mi régebben a mesterek egyik komoly törekvése volt, kiváló segéderő nevelése, az ma ritka jelenség. Ha az ipari szakoktatás hatása a hazai iparban nagyobb mértékben lesz érezhető, — a mihez azonban legalább egy évtized kell — akkor ez a baj is csökkenni fog; addig azonban sürgősen kell segiteni, a mit csak külföldön annyira bevált műhely oktat ás fejlesztése által vélek megtehetőnek, mire nézve ez évben kísérletet szándékozom tenni. Ez az intézkedés nem annyira a jelennek, mint inkább a jövőnek szól, melynek érdekében kísérletet szándékozom tenni egyelőre két-három helyen az önkéntes tanonczvizsgák intézményével is, mely a külföldön a tanoncznevelés színvonalának emelése körül szintén igen szép eredményeket mutat fel. Ez természetesen nem érintené a tanonczoktatást. Ugy a műhelyoktatás, mint az önkéntes tanonczvizsgák intézménye egyaránt érinti azon kézműiparágakat, melyek a gyáriparra terelendők át, mint azokat, melyek műipari jellegüknél fogva tovább is kézműiparok maradhatnak. Ez utóbbiakra nézve legnagyobb kihatással ipari szakoktatásunk lesz, mely különösen ezek tekintetében fog fejlesztőleg hatni. Végül módot kivánok nyújtani törekvő, kellő elméleti és gyakorlati ismeretekkel biró fiatal iparosoknak, a kik eleget tettek már hadkötelezettségüknek, állami ösztöndijak adományozásával, hogy szakismereteiket külföldön is tökéletesíthessék, kikötve azonban, hogy tanulmányaikban szerzett ismereteiket itthon tartoznak azután értékesiteni. Házi ipar. Még a kisiparnál is nehezebb a házi iparnak fentartása és fejlesztése, különösen azért, mert nálunk nincs ennek határozott jellege, a házi ipar nem rendes, illetőleg rendszeres kereseti forrás, hanem csekély kivétellel csak mellékkereset. Törekvésem e tekintetben oda irányul, hogy a házi ipart azon ágazatokban, melyekben versenyképes, a termelés rendes tényezőjévé fejleszszem, nevezetesen gyárakkal kapcsolatba hozzam, mely esetben a gyár adja a nyersanyagot, esetleg félgyártmányokat, a házi iparosnak csak munkabért fizet s az általa szállitott árukat ismét gyárilag készitve, kibocsátja kereskedelmi forgalomba. A hol a házi ipar ily alapon szervezhető, ott a legmesszebb menő anyagi és erkölcsi támogatást szándékozom nyújtani. A hol azonban ez nem lehetséges, ott a lakosságnak a mezőgazdasági munkákat kiegészitő mellékfoglalkozását kell fejleszteni, növelve ezzel a lakosság ezen részének kereseti viszonyait.
